Verbális Numerák
Médiakritika és médiapótlás, civil újságírás

Nolblog Saját blogom Segítség

Feltöltök

blogolok videót képet hangot

A túlfűtött gyűlölet emberek életébe fog kerülni, és míg arról lehet vitázni, hogy a mostani háború áldatai elkerülhetetlenek voltak-e, a BBC áldozatai nyilvánvalóan elkerülhetők lennének.

Elolvasom »

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Vidám éve volt a médiakritikusnak, és úgy tűnik, az idei még mókásabb lesz.

Elolvasom »

0
2 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Barack Obama megnevezte tudományos főtanácsadóját. John P. Holdren az USA összes tudományos kérdésében egykapus kiszolgálást nyújt majd az elnöknek. A kinevezési beszéd szöges ellentétben áll a kinevezett tevékenységével, így a még be sem iktatott Obamának köszönhetően komoly tudományrombolás várható . A hírügynökségek hallgatnak.

Elolvasom »

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A New York Times tényfeltáró csapatának oszlopos tagja, Walt Bogdanich áll e héten a lap olvasói elé.

A Talk to the newsroom (beszélgess a szerkesztőséggel) című rovatban egy-egy héten át a lap vezető újságírói mutatkoznak be, illetve válaszolnak az olvasók felvetéseire. Bogdanich a Verbális Numerák kérdéseire is válaszolt.

Az egész úgy, ahogy van sci-fi, legalábbis a magyar viszonyokból kiindulva. Bogdanich bemutatása például így kezdődik:

Bogdanich 2001-ben lett az üzlet és pénzügyek rovat tényfeltáró szerkesztője a New York Times-nál. 2003. óta a nemrég kibővített tényfeltáró rovat főszerkesztő helyettese.

Ezt megelőzően a 60 Perc című legendás (Dan Rather-féle) CBS híradó és az ABC News tényfeltárójaként dolgozott, annak előtte meg a Wall Street Journalnál tette ugyanezt. Bogdanich politikatudományból és újságírásból szerzett diplomát a hetvenes években.

1998-ban, 2005-ben és idén is Pulitzer díjat kapott. Két témára fókuszál: a gyógyszeripar és a vasút viselt dolgait pásztázza.

Legfrissebb sorozatában a vasúti dolgozók leszázalékolásának panamáit dolgozza fel. (A linkről korábbi írásai is elérhetők.)

Az olvasói kérdésekre adott válaszokból betekinthetünk a tényfeltáró mester gondolataiba. Az oknyomozó újságírót érő fenyegetéseket firtató kérdésre például Bogdanich kollégája, Dexter Filkin könyvét javasolja (The Forever War – Az örök háború), melyben az iraki tudósító életét beszéli el.

Több kérdés is érkezett azügyben, hogy az amerikai napilapok – és különösen a New York Times – pénzügyi nehézségei hogyan befolyásolják a tényfeltárást.

Bogdanich ilyeneket válaszol:
Sok lapnak csökkentek a tényfeltárásra költhető forrásai az elmúlt évtizedekben, de az is tény, hogy ma jóval olcsóbb információhoz jutni, mint 20 évvel ezelőtt. Egy példa: nemrég a kollégáim New York-i irodájukban ülve kínai gyógyszercégek által gyártott szerek összetevőit elemezték. Bár a sok pénz nem árt, de nem is feltétele a tényfeltárásnak. A legtöbb lap akkor is alig foglalkozott ezzel, amikor jól ment az iparágnak.

A Times teljességgel elkötelezett a tényfeltáró újságírás iránt. Ezidáig a pénzügyi válság semmiben nem korlátozta a tényfeltárást, sőt, kissé növekedett is a csapat. A jó oknyomozás kevésbé pénzkérdés, sokkal inkább a szerkesztők elkötelezettségén és az újságírók képességein múlik.


Milyen képességek kellenek? Egy újságírást oktató egyetemi tanár ezt is megkérdezte. Íme Bogdanich listája:

- tanuljon meg hallgatni,
- írjon egyszerűen és világosan,
- kérdezzen félelem nélkül,
- ne fogadja el a „nem“-et válaszként,
- értse meg, hogy nem minden ember jó, vagy rossz,
- legyen precíz,
- tanulja meg használni a nyilvános adatbázisokat,
- és kérdőjelezze meg a közkeletű vélekedéseket.

A legijesztőbb választ Bogdanich arra a kérdésre adta, amiben a források védelmének lehetőségeit feszegette egy olvasó San Diegóból. Amikor minden egyes e-mail és telefonbeszélgetés nyomot hagy egy adatbázisban és a kormány bármikor betekinthet ezekbe, sőt az állam polgárait le is hallgathatja, milyen módon lehet garantálni a források védelmét, amikor épp az ilyen biztonsági kérdésekről írnak?

Jó kérdés. De ha őszintén megválaszolnám, a legtöbb kollégám nem állna szóba velem.

A Verbális Numerák két kérdést tett fel. Bogdanich szerint minden újságíró „oknyomozó“ újságíró kell legyen. "Azok a módszerek,  amiket a hosszabb projekteknél használok, a rutinszerű hírgyártás során is ugyanolyan hasznosak." - véli a New York Times újságírója.


Végül a tényfeltárás etikai dilemmáit feszegettem: Mikor helyes a bűnismétlés (például egy korrupciós ügyben) annak érdekében, hogy leleplezzék azt? Mit gondol arról, amikor az újságíró másnak adja ki magát annak érdekében, hogy adatot/bizonyítékot szerezzen egy sztorihoz? Van-e különbség aközött, hogy létező, vagy nemlétező személy bőrébe bújik a tényfeltáró?

Bogdanich – a fenti képességlistájához hűen – tömören és világosan válaszolt. „A Times-nál igen egyszerű a politikánk: nem hazudunk azért, hogy megszerezzünk egy sztorit.“


ukridge

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Hová tűntek a terroristák a hazai médiából? És hová lettek a terrorcselekmények? A New York Times szerkesztőségi cikkéből megtudhatjuk, sőt azt is, mi a különbség az újságírás és a betűgyártás között.


Azt esszük, amit odaát főztek. Alig látszó saját tudósítói hálózattal a hazai média egy dolgot tehet: mások anyagait tálalja az olvasók elé.

Ezt is lehetne többféleképp, de a különös okból Magyar Távirati Irodának nevezett fordítóiroda anyagai számára de-facto kizárólagosságot garantálnak a médiák.

Így aztán nemrég abba vidám helyzetbe manőverezte magát a teljes hazai sajtó, hogy a hajdanvolt etalon BBC meggárgyulása következtében eltűntek a hírekből a terrorsiták.

Később az általuk elkövetett cselekmények (terrorizmus) is eltünedeztek. Előbbiek szerepét a fegyveresek, nomeg a szélsőségesek, illetve a támadók vették át, míg utóbbiakét a gyilkosság, támadás, lövöldözés, esetleg mészárlás.

A terrorizmus ellen speciális eszközökkel küzdők köre az óceaán túlpartján is folyamatosan bővül. E maroknyi, de annál nagyobb hatású társaság úgy küzd a terror ellen, hogy nem nevezi őket azoknak, amik.

A lelkes BBC-követők közül a New York Times az, ahol az újságcsinálás még komoly mértékű önreflexióval jár együtt. (Tud valaki egyetlen hazai médiát, ahol ilyesmi folyik? És ahol erról az olvasónak is beszámolnak?). A legutóbbi szerkesztőségi vélemény (Op-Ed) részletesen bemutatja, hogy milyen viták és érvek alapján dől el, hogy a neves napilap le meri-e írni a T-betűs szavakat.

Clark Hoyt bemutatja, hogy a NY Times a mumbai terrorcselekményt annak nevezte, ami, de az elkövetőket már nem nevezte terroristáknak. Ezt az olvasók széles tábora kifogásolta.

Valóban, létezhet terrorizmus terroristák nélkül? A szerkesztők szerint az olvasó tiltakozás mögött az áll, hogy a hírfogyasztók elvárják kedvenc New York Times-uktól, hogy azzal is kifejezze felháborodását, hogy terroristáknak bélyegzi az elkövetőket. Hát, nem tudom.

Az objektivitás nevében a lap szerkesztői amellett érvelnek, hogy a terroristák néven nevezése politikai töltettel rendelkezik. Clark hozzáteszi: ha ez így van, akkor a terroristák nélkülözése is ugyanezt okozza.

A probléma legtöbbször az arab-izraeli konfliktusban kerül elő: „a Times csínján bánik a terrorista szóval, amikor erről a komplex küzdelemről számol be – az Izrael-pártiak, és néha a palesztin oldal szomorúságára“-írja Clark.

Jim Roberts a Times webszerkesztője a kommentek olvasása (létezik nálunk olyan szerkesztőség, ahol valaki rendszeresen olvassa a kommenteket?) alapján így foglalt állást: civilek válogatás nélküli lemészárlása egyértelműen terrorizmus. El lehet választani a cselekményt az elkövetőktől?

Hosszas vita után megszületett a döntés a Times-ban: a mumbai mészárlást terrorizmusnak fogják nevezni. Bár továbbra sem szabad dobálózni ezzel a szóval, de menekülni sem kell előle.

 A New York Times szerkesztősége

Susan Chira külpolitikai szerkesztő szerint elképzelhető, hogy „rásütik ezt a címkét“ (put that label) a Lashkar-ra, de a tudósítóknak még sok információt kell ehhez beszerezniük. "Ösztönösen úgy érezzük, hogy óvatosan kell eljárnunk, nem szabad hirtelen terroristának nevezzünk egyetlen csoportot sem, mielőtt teljes mélységében megértenénk azt."-nyilatkozta Susan.

 

Phil Corbett, a hírigazgató helyettese így indokolja, hogy a NY Times nem nevezi terroristának a Hamaszt: Bár Izrael elleni terrorcselekményeket szponzorrál, a Hamsz Gáza megválasztott irányítója. Különböző ellátásokat biztosít, és kórházakat, klinikákat működtet. Elkerülhetetlen a kérdés: ha valaki egy Hamasz kórházban dolgozik, akkor ő terrorista? Nem szeretnénk idáig eljutni.“ Clark egyetért főnökével.

Ethan Bronner, a Times jelenlegi jeruzsálemi irodavezetője elmondta:“ Szerintünk a terrorista szó átpoliticizált és túl sokat használt, de néha, miután megnéztük a cselekményt és a szándékot, és az eredményt tisztán megértettük, terroristának nevezzük.“

James Bennet, aki ma a The Atlantic főszerkesztője, 2001 és 2004 között vezette a New York Times jeruzsálemi irodáját, visszajövetele után egy kétoldalas feljegyzést írt Chira számára a terrorizmus és a terrorista szó  használatáról.

Írását ma is idézik a szerkesztők, bár az hivatalosan nem része a szerkesztési politikának. Bennet szerint nagyon egyszerű dolog bizonyos förtelmes cselekményeket terrorcselekménynek nevezni, és az egész világ egyet is ért ezzel. A probléma ott van, hogy hol állunk meg, mielőtt minden kődobáló palesztint terroristának neveznénk, amivel egyúttal a lap politikai nyilatkozatot is tenne.

Bennet leírja, hogy eleinte teljesen elkerülte a terrorizmus szót, és úgy gondolta, leghasznosabb, ha amennyire csak lehetséges, a támadást részletesen bemutatja – így az olvasó saját maga dönthet a címkéről. Később rájött, hogy azzal, hogy soha nem használja kifejezést „ morálisan annyira semlegessé vált, hogy az már beteges. Egy egyetemi kávézóban előre eltervezett robbantás, vagy fagyira váró családok  kiírtása sikít azért, hogy annak nevezzük, ami.“

Végül Bennet úgy döntött, hogy Izrael 1948-as határain belül elkövetett cselekményeket terrorizmusnak nevezi, míg a ciszjordániai és gázai mészárlásokat nem. Amikor egy fegyveres (sic!) az egyik telepen egy ötéves kislányt az ágyában gyilkolt meg, Bennet ezt nem nevezte terrornak. „Annyit tehettem, hogy visszatértem a legelső módszeremhez, és amennyire csak lehetet, részletesen leírtam az esetet.“.

 

 

Minek nevezzelek?
Clark ezzel zárja cikkét:“ Nem hiszem, hogy lehetséges lenne egyértemű (hard and fast) szabályokat hozni a T-betűs szavakról. Úgy vélem, hogy a Times egyszerre megfontolt és talán egy kissé túl konzervatív ebben, mint én lennék. Saját iránymutatásom ez: ha úgy tűnik, hogy a terror szándékával tettek valamit, és az eredmény megrázó – legyen az a WTC-be repülő gépek, fegyveresek (sic!) Mumbaiban, vagy egy kislányt ágyában legyilkoló – én ezeket terrorizmusnak nevezném, melyeket terroristák követtek el.“

A New York Times belső vitáit szélsőségesen hipokritának tartom, például felhívom a figyelmet arra, hogy a két oldalas cikkből nem derül ki, egyáltalán mi a kiváltó oka a T-betűs szavak kálváriájának? Aztán az is felmerül, hogy egy egyértelmű tény értelmezése ekkora vitát gerjeszt, akkor miként lehetséges, hogy egy vélt jelenség (ember okozta felmelegedés) néven nevezése soha, egyetlen percig sem volt kérdés sem a Times-nál, sem másutt.

De mindez jelentéktelen ahhoz képest, hogy e cikk fájdalmasan mutatja be, mi a különbség az újságírás és a nálunk dívó betűgyártás között.

Gondolkodás nélkül nem lehet  újságot írni – még akkor sem, ha a munka nagyrésze kopipésztelésből áll.

Ha már gondolkodni nem szokás, legalább azzal kéne valahogy megismertetni szorgos kezű kopipészt-szerzeteseinket, hogy mit raknak a hírfazékba, amit ők pincérként feltálalnak.

Érik a gondolat, hogy egy interjút kérek Vince Mátyástól.

 


ukridge

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Nem tudna valaki segíteni? Akárhogy próbálom, nem jön ki a mondóka:

 

 

 Csak mert az van, hogy az Északi Sarkon a jég végre nagyobb, mint bármikor az elmúlt években:

 

A naponta frissülő kép itt érhető el.

 

A piros vonal egészen konkrétan meghaladja a Hansenék (NASA) által etalonnak tekintett elmúlt 6 éves görbéket. Szeptemberben és októberben azzal volt tele a média - akkor még működött a mondóka -, hogy 

  • Jajj, idén jobban elolvadhat a jég, mint tavaly - mi lesz a jegesmacikkal?
  • (kicsivel később) Na jó nem, de csak épp, hogy -ez nem jó a maciknak!
  • (még később) Akkor is, a jég előbb-utóbb el fog olvadni - és akkor mi lesz a jegesmacikkal?

Ezek a jövőre vonatkozó vajákolások, illetve a múltól szóló lekicsinylő értékelések HÍR-nek számítanak, míg az az egyszerű tény, hogy bazi nagy a jég, valahogy  nem jutnak el az inciri-finciri olvasóhoz.

Aki aztán halálra aggódja magát, hogy mi lesz, ha sem az ENSZ, sem az EU nem tud megállapodni a kibocsátáscsökkentésben.

Szóval elkelne egy kis segítség. Hol rontottam el a mondókát? Mindenesetre a jegesmaci mindenkit csókoltat és kéri, hogy hagyják békén.

 

ukridge

 

0
3 Jelentkezz be a szavazáshoz!


Múlt héten furcsa dolgok történtek az Európai Parlamentben. Egy szavazáson az MSZP képviselők megakadályozták, hogy izraeli diákok, tudósok, művészek jöhessenek az EU-ba, míg Szíriával épp most köt szomszédsági szerződést az Unió. A párt hazai politikájával nehezen összeegyeztethető döntésről a hazai sajtó egyáltalán nem számolt be. Egy hét alatt sikerült utánajárnunk, mi is történt, és kipróbáltuk, hogyan működik az európai demokrácia.


Meghallgatás


Múlt kedden Cipi Livni Brüsszelbe látogatott, ahol több találkozón is részt vett. Az izraeli külügyminiszer egy NATO találkozó és a mediterrán biztonsági konferencia mellett az EP Külügyi Bizottságában szervezett meghallgatáson is részt vett.


A meghallgatáson a képviselők meglehetős vehemenciával estek neki vendégüknek. A nemzetközi sajtóból az alábbi figyelemreméltó részletek derülnek ki:

A meghallgatás végén a „Vörös Danny"-ként ismert Daniel Marc Cohn-Bendit, az Európai Zöldek vezetője tett fel kérdést Livninek. „Egy kérdést szeretnék önnek feltenni: A palesztín gyerekeknek másfél órát kell utazniuk az iskolába az ellenőrzőpontok miatt? Ez hihetetlen."


A felháborodott Livni válaszában Szderotban és más, a Gázai-övezethez közeli településeken élő izraeli gyerekek helyzetét ismertette: ők gyakran egyáltalán nem jutnak el az iskolába, mivel Gázából rakétákkal lövik a lakhelyüket.


Livni hangsúlyozta, hogy a palesztinok annak ellenére lövik folyamatosan rakétákkal az ártatlan izraeli lakosságot, hogy Izrael már rég kivonult Gázából. Az ellenőrzőpontok a terrorizmus elleni küzdelem eszközei, ezért a kritikát nem Izraelnek kellene címezni.


„Ön szerint én, mint emberi lény azt szeretném, ha szenvednének? Egyáltalán nem kívánom ezt, de képzelje magát az én helyembe – milyen lehetőségek vannak?" – kérdezett vissza Livni.


„Nem tudok csodát tenni: a terror ellen küzdeni és egy rezsimet leszerelni anélkül, hogy mindez a lakosságra hatással lenne." – utalt az EP teljesíthetetlen elvárásaira a külügyminiszter.


A felfokozott hangnemű meghallgatáson a belga Veronique De Keyser (szocialista frakció) kijelentette: "Számunkra a ciszjordániai telepesek és gyarmatosítók elfogadhatatlanok, én nem teszik lehetővé a tárgyalást." (Forrás: YNET  ,AP )

 

Cipi Livni az EP Külügyi Bizottságának meghallgatásán

A magyar sajtóban talán csak a Népszabadság foglalkozott  az eseménnyel, viszont  a diplomáciában szokatlan hangnemről igencsak tompítva számolt be; a fenti részletek egyike sem jelent meg magyarul.


A meghallgatáson információink szerint egyetlen magyar EP képviselő sem vett részt. A külügyi bizottság egyedüli hazai képviselője, Szent-Iványi István (SzDSz) egy emberi jogi konferencián volt, míg Lévai Katalin (MSzP), aki  az Izraellel fenntartott kapcsolatokért felelősfelelős EP küldöttség póttagja, a Jogi Bizottság ülésén vett részt.


Szavazás az EU és Izrael szorosabb együttműködéséről

Másnap az Európai Parlament ülésén a képviselők szavaztak a kulturális, tudományos szerződések megkötését lehetővé tevő tervről, melyről a magyar sajtó egyáltalán nem számolt be.


A szavazás végül arról szólt, hogy elhalasszák-e a a közös akciótervről szóló döntést határozatlan időre. A képviselők 194 igen és 173 nem szavazattal a halasztás mellett döntöttek.


Az Európai Bizottság és a Tanács határozatával szembehelyezkedő EP-ben az Európai Néppárt van többségben, akik elkötelezettek az izraeli kapcsolatok mélyítése mellett – bár információnk szerint több képviselő is a halasztás mellett voksolt. A Liberálisok (ALDE) hasonló állásponton vannak, míg az Európai Szocialisták, az Egyesült Baloldal (kommunisták) és a Zöld Párt nem először akadályozza az EU és Izrael közeledését.


Az európai baloldal és Izrael viszonya


A nyugat-európai baloldal régóta kritikus Izraellel szemben, miközben lelkesen támogatják a palesztin érdekeket. Hettie többször is beszámolt (újságírók izraeli bojkottja, Eurovíziós dalfesztivál bojkottja, eltörölni Izraelt, Egyetemi tanárok bojkottja) különböző baloldalhoz köthető szervezetek bojkottfelhívásairól. Hol az egyetemekről akarták kitiltani az izraeli útlevéllel érkezőket, hol az izraeli termékek bojkottjával próbálták elérni a palesztin arabok helyzetének javítását.

A mostani szavazást megelőzően számos – az EU által finanszírozott – civil szervezet szólította fel híveit, hogy levélben kérje EP képviselőjétől az Izraellel kötendő megállapodás elhalasztását. A különböző tőke- és globalizációellenes, valamint zöld szervezetek a tevékenységükhöz nem kapcsolódó Közel-Kelet ügyeiben meglepően aktívnak bizonyulnak.

Emellett az Európai Szocialista Párt több tagpártja (ír, belga, francia, stb) is külön sajtóanyagban szállt síkra az izraeli közeledés elutasítása mellett, sőt többen a döntést üdvözlő kommunikét készítettek.


Baloldali vádak és morál


Az Izraellel szemben megfogalmazott vádak sokrétűek. A gázai blokád, a hebroni telepesek ügye is szerepel az ország bűnlajstromán amellett, hogy az Annapolisban év elején elfogadott béketerv sem fog a tervezett év végi határidőre megvalósulni. Mindhárom kritika, de a legutóbbi feltétlenül több fél együttműködését igényli.

Az izraeli álláspont minden kérdésben ellenkezik az európai baloldal felfogásával: a blokád a terrorizmus elleni küzdelem alapvető eszköze, a néhány hónapot megélt tűzszünet alatt sokat enyhítettek a korlátozásokon, és csak a rakétatámadások kiújulásával szigorítottak ismét. A hebroni telepesekkel szemben az izraeli hadsereg lépett fel erélyesen, így egyértelmű, hogy az állam nem támogatja akcióikat. A béketerv pedig több sebből vérzik: a de facto két részre szakadt palesztin vezetés már rég nem tárgyal egymással, jelenleg emberrablások, kínvallatások jelentik a két fél közti „kommunikációt". Eközben Izraelben előrehozott választások lesznek, a jelenlegi kormány már nem rendelkezik megfelelő legitimitással  stratégiai kompromisszumok megkötéséhez.

Az EP baloldali és zöld frakciói mindezek ellenére meg vannak győződve arról, hogy morálisan vállalható Izrael – pontosabban az ország művészeinek, tudósainak és diákjainak - kvázi megbüntetése, míg az EU a terroristákat támogató, iránbarát Szíriával fog ratifikálni szomszédsági szerződést.

Múlt héten az EU 10000 iraki menekült befogadásáról is döntött. E menekültek nagyrésze a szír-iraki határon rekedt: a másfél millió menekültet befogadó Szíria néhány ezer menekültet nem enged belépni az országba, Irak viszont kiléptette őket, és nem engedi őket vissza. Egy másik, iraki menekülteket fegyverrel őrző tábor Szíriában található, míg egy harmadik Irakban, a határtól 500 méterre.

 

Az Al-Tanf menekülttábor 2008 októberében

 

E menekültek palesztinok, az arab világ pedig rossz szemmel nézi az őket befogadókat. A pénz, élelem és alapvető higiéniai, egészségügyi infrastruktúra nélkül maradt ezreket az EU anélkül fogadja be, hogy a környező országok (fentiek mellett Jordánia) humanitárius kötelezettségüket származási alapon elutasító politikáját bírálná (esetleg elhalasztaná a szomszédsági szerződést).

Bár a hivatalos médiában iraki menekültekről van szó (magyarul egyetlen hír sincs e témában), az ügylet furcsaságára utal, hogy az Unió engedélyt kért több arab országtól is, hogy segítséget nyújthasson a nélkülözőknek.



Moralizálás és a média a Közel-Keleten


A Közel-Kelet ügyei kapcsán a szokásosnál is jóval nehezebb anélkül moralizálásba bocsátkozni, hogy az ítélet ne tűnjön se a helyzet teljes félreértésének, se relativizálásnak. A hivatalos média ugyanis megdöbbentően torz képet fest a térségről, és a nyugat-európai baloldali média élenjár ebben. Az utóbbi időben például minden alkalommal eljutott a hazai hírolvasókhoz is, amikor Izrael nem engedett be újságírókat a Gázai övezetbe. Arról viszont egyik nyugati orgánum sem számolt be, hogy ugyanezen időszak alatt Gázából kitiltották az összes, nem Hamaszhoz köthető újságírót, míg Ciszjordániában a Hamaszhoz köthető újságírókat börtönöztek be. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy jelenleg az Al-Jazeera is ki van tiltva, azonban erről az arab hírtelevízió nem számolt be. Miközben a Riporterek Határok Nélkül szervezet folyamatosan kritizálja Izraelt, a fentiek egyikét sem tartotta olyan súlyúnak, hogy megszólaljon.

A médiában azzal sem találkozhatunk, hogy a Hamasz megtiltotta a Gázai-övezet lakóinak, hogy az idei hadzson (mekkai zarándoklat) részt vegyenek. Ugyanígy hallgatna a média, ha Izrael korlátozná vallásuk gyakorlásában az arabokat?


Az európai pártok Közel-keleti politikája

A morális dilemmák mellett az is kérdés, hogy mi lehet a célja az Izraelt büntetésből izoláló politikának, illetve, hogy sikeres lehet-e egy ilyen politika.

Szent-Iványi István nem támogatta a szavazás elhalasztását. A liberális képviselő elmondta: az ALDE (liberálisok) az Izraellel kötendő megállapodáshoz való hozzájárulás megadását támogatják, de a képviselőcsoportban is akadtak a halasztás mellett voksolók is. Az EPP (Néppárt) is hasonló álláspontot képvisel. Az EP baloldala (kommunisták, szocialisták, zöldek) a halasztás mellett szavaztak.

Hegyi Gyula és az MSZP delegáció döntően a PES (szocialisták) többségi álláspontjának megfelelően a halasztás mellett voksoltak. Ennek okait firtató kérdésünkre a képviselő elmondta:"Az Európai Szocialista Párt híve az EU és Izrael közti kapcsolatok fejlesztésének, de ez nem lehet független a Gázában és másutt kialakult válságos helyzettől. Az EU és Izrael közti kapcsolatokat fel kell használni a kritikus helyzet mérséklésére, a béke megteremtésére."


Jelzésértékű, hogy az Európai Szocialista Párt többi tagjától eltérően a Kelet-európai tagpártok – így az MSZP – mélyen hallgatnak arról, hogy miként fest az új izraeli politikájuk.


“Mivel nincs olyan rendkívüli ok, ami miatt speciális magyar érdeket kellene érvényesítenünk, jó szívvel elfogadjuk a frakció kollektív döntését.”- nyilatkozta Hegyi a Verbális Numeráknak. Ezzel az állásponttal nincs egyedül az MSZP-s képviselő, pedig a kérdés nem ennyire egyértelmű. Három jelentős hullámban vándoroltak ki honfitársaink Izraelbe. Hertzl Tivadar követői után a haláltáborokat túlélők jelentős része is Izraelt választotta otthonául, végül 1956-ban is jelentős tömeg telepedett le ott.  A magyar származású izraeli állampolgárok európai kapcsolatainak blokkolásának kérdése társadalmi, gazdasági és morális kérdés is. A jelentős számú magyar származású lakossal bíró országok EU-s kapcsolatainak blokkolása eddig ellenkezett a hazai külpolitikai stratégiával.


A kialkult helyzetről Szent-Iványi elmondta, hogy az EP baloldala már jóideje szeretné elérni, hogy szankciós eszközként mondják ki az embargót az izraeli tudósok, diákok, művészek európai meghívására, illetőleg függesszék fel a kulturális és csereegyezményt. Ezek a kísérletek ezidáig kudarcot vallottak, ezért most más eszközhöz folyamodtak, mégpedig az egyezmények megkötéséhez szükséges hozzájárulás megadásának elhalasztásához. " Tehát nem elutasították, hanem határidő nélkül elhalasztották. Ez azt jelenti, hogy a csereegyezmény nem köthető meg, azaz a tudósok, művészek, diákok nem jöhetnek – bár ezt az EP nem mondja ki."- nyilatkozta a képviselő blogunknak.


Lévai Katalin irodája a feltett kérdések közül a meghallgatást érintőkre válaszolt ugyan, azonban a másnapi szavazással kapcsolatosakra többszöri levélváltás után sem érkezett válasz. Lévai álláspontja azért lenne különösen érdekes, mert nehéz döntés előtt állt: az Európai Szocialista Párt a halasztás mellett volt, viszont Lévai tagja az Izrael Európai Barátai nevű  politikusi klubnak is amellett, hogy az izraeli kapcsolatokért felelős bizottságban is póttag.

A FIDESZ a cikk megjelenéséig (egy hét alatt) nem válaszolt arra a kérdésre, hogy miként, és milyen megfontolásból szavaztak e kérdésben.

A fentiek számos kérdést felvetnek.


1. A hazai választó milyen módon szerezhet tudomást arról, hogy egy-egy kérdésben hogyan szavaz(ott) a hazai delegáció? A külföldi gyakorlattal szemben ugyanis sem a pártok, sem pedig a sajtó nem publikálja az álláspontokat, így csak a képviselők egyéni közlésére lehet hagyatkozni. Ez viszont felveti az EP képviselők elszámoltathatóságának és az uniós politika az utca emberéhez való közelítésének kérdést. Az EU ez utóbbi problémát okolja a Lisszaboni Szerződés ír elutasításáért, és az európai polgárok EU iránti apátiájáért

2. A magyar külpolitikai újságírás mennyisége és minősége nem teszi lehetővé, hogy az ország polgárai bekapcsolódjanak a világ eseményeibe. Az Európai Uniót érintő ügyek ezen belül is különös helyet foglalnak el. A csatlakozás óta a hazai jogszabályok egyre nagyobb része születik Brüsszelben, így a hagyományos belpol-külpol felosztásban nem egyértelmű, hogy a ‚kül'-ök közé való. A hazai, és közvetlen környezeti vonatkozások miatt részletezettségben és sokrétűségben sokkal (egyre) inkább a belpolitikához sorolandó. Ehhez képest értékelendő, hogy az EP Közel-Keletet érintő fajsúlyos és váratlan döntése nem olvasható magyar nyelven.

3. Az alapvető hírek hiányában nem lehetséges az EU formálódó külpolitikai ambícióinak elemzése sem, pedig az esetlegesen kudarccal végződő nemzetközi fellépések nem múlnak el nyomtalanul Magyarországon sem.

4. A legnehezebb kérdés, melyet már korábban is többször feszegettem: A nyugat-európai baloldal izrael-, cionizmus-, és zsidóellenessége meddig tartható a határainkon kívül? Képes-e az MSZP nyugati elvbarátai nézeteinek hangolására, avagy begyűrűzik hozzánk is a nem ritkán Izrael-bírálatba öltöztetett baloldali antiszemitizmus? Ebből a szempontból kiemelkedő jelentőségű, hogy ebben a kérdésben az MSZP az Európai Szocialista Párttal együtt szavazott. Valamint, hogy visszautaljak az 1. pontra, erről a hazai választóknak valamiképp értesülniük kell.


Ha máshonnan nem, akkor egy blogból.


ukridge

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A deklaráció máig egyedülálló dokumentum, mely – igaz, egy soha nem látott világégés romjain -, elsőként rendezte cikkelyekbe a világ minden lakóját megillető alapvető jogokat.

A két éves, maratoni egyeztetésekkel tarkított előkészítés után végül nyelvre, kultúrára és vallásra tekintet nélkül írták alá 1948. december 10-én nemzetük nevében a nyilatkozatot az akkori ENSZ képviselők.

A nyilatkozat szerepe ma is alapvető: hivatkoznak rá alkotmányok, nemzetközi szerződések, nevében tüntetések és bojkottok zajlanak, a nemzetközi közösség ennek alapján gyakorol nyomást jogtipró rezsimekre.

Persze a nyilatkozat több cikkelyére is igaz, hogy a világon sehol nem tartják be azt teljes mértékig. Ez azonban nem von le semmit a nyilatkozat értékéből és érvényéből – ehelyett cselekvésre ösztönzi a humanistákat a világ számos pontján.

Megítélésem szerint nem lehet túlbecsülni a nyilatkozat fontosságát a ma és a jövő ügyeinek intézésében. Ezért tartom fontosnak, hogy egy gyors áttekintést készítsek arról, milyen mondanivalót tárnak elénk a közbeszéd formálói.


I. A hazai média és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Talán e blog olvasói számára nem lesz meglepő: médiánk számára az emberi jogok 60. születésnapja nem tartozik a közéleti kérdések közé.

  • Nem lényeges, hogy megismertessék a nyilatkozat születésének körülményeit és annak tartalmát a közvéleménnyel.
  • Nem lényeges, hogy összefoglalják, milyen hatással volt a világra a nyilatkozat az elmúlt 60 évben.
  • Nem lényeges, hogy mérleget vonjanak az ország működése és a nyilatkozatban megfogalmazott egyetemes jogok között.
  • Nem lényeges, hogy újonnan választott közösségünk, az Európai Únió emberi jogokhoz fűződő viszonyát bemutassák.
  • Nem lényeges, hogy az emberi jogokra jelenleg leselkedő veszélyekről összefoglalót készítsenek.
  • Ezek alapján nem meglepetés: nem lényeges, hogy a 60 évvel ezelőtt született nyilatkozat aktualitását, esetleges hiányosságait elemezzék.


A hazai sajtóban eddig egyetlen cikket találtam. Sose találnák ki, melyik lap foglalkozik az emberi jogokkal a kerek évfordulón: a Metropol. Igen, a pénzért árult lapok által lesajnált ingyenes bulvárlap.

Az évfodulóról egy mínuszos hírt sem adott a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Nemzet, a Hírszerző, az Index, az Origó. Az MTI honlapján található anyagok közt sem bukkanuk a témára, és mivel egyetlen közlemény sem terítette be a teljes médiát ezügyben, megállapíthatjuk, hogy ilyen anyag nem is készült a nemzeti hírügynökségnél.

Az MTI össze-vissza annyit tett, hogy beszámolt az ENSZ ünnepi üléséről, amit bátran nevezhetünk a téma megúszására való játszásnak.

Véleményem szerint elképesztő és megengedhetetlen, ami történt. Az emberi jogok melletti feltétlen kiállás ráadásul nem ideológia-függő kérdés: a világon bal- és jobboldali pártok, szociáldemokrata, avagy konzervatív médiák és szervezetek küzdenek az emberi jogokért – minden alkalommal hivatkozva az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára.

Nálunk persze ez nem így van: az emberi jogok védelme baloldali vircsaft. Mi sem mutatja ezt jobban annál, hogy a Magyar Nemzet pont a mai napot találta alkalmasnak (a mai napot is…), hogy két, a nyilatkozat tartalmába és szellemébe ütköző cikket közöljön.

Az első cikk a szexuális előítéletek ellen küzdő szervezetekről azt állítja, hogy „tolerancia címszó alatt a homoszexualitás kultúráját terjesztik“.

A másik cikk a hazai cigányságot, és vezetőiről alkot sztereotíp képet.
Az individumnak ebben a cikkben nem jutott szerep, ehelyett egy közösséghez tartozókról azok vélt közös tulajdonságai alapján mond ítéletet.

A Nyilatkozatot körülvevő hazai hallgatás nem csak önmagában felháborító, hanem a sajtó által naponta címoldalon hozott témák tükrében is: a széljőjobboldal egyre hangosabb és fenyegetőbb fellépései, a gyűlöletbeszéd korlátozásáról folyó politikai és társadalmi vita, a hazai cigányságot érintő problémák, az újjáéledő antiszemitizmus, a szegények elleni önkormányzati fellépés, a szegregált oktatás csak néhány olyan téma, amit nem lehet a Nyilatkozat nélkül értelmezni.

A sajtó azonban rágógumiként kezeli a fenti kérdéseket: minden botrányról beszámol, teret enged a véleménycikkeknek, aztán kiköpi.

A mostani hallgatás ékes bizonyíték arra, hogy a hazai médiában nem értelmezhető az emberi jogok egyetemessége, ez nem kiindulópont a mindennapi történések értelmezéséhez. Üres hivatkozásokkal nem lehet pótolni a minden embert megillető jogok bemutatását.

A külföldi hírek kapcsán legalább ennyire igaz mindez. Emberi jogok megsértése kapcsán a legtöbb olvasó Guantanamóra asszociál, esetleg még Darfurra. Tényleg ez az a két hely, ahol a legtöbb embert érintő, legnagyobb jogsértések történnek?

Összehasonlításul: a cikk írásának idején 3456 cikk található a 60. évforduló kapcsán a Google hírkeresőjében. A komoly orgánumok külön melléklettel is jelentkeztek, a sok példából az etalonként tisztelt BBC  és a Deutsche Welle-t emelem ki. Jó látni, hogy nem vagyok egyedül.

 

II. A civil szervezetek

Ma a Gödör Klubban több civil szervezet közös programot tart a nyilatkozat évfordulója alkalmából. Az Amnesty International, a  Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda, a Társaság a Szabadságjogokért és az Anthropolis Egyesület által összeállított program az alábbi kérdéseket járja körbe:

Nők elleni erőszak, romák diszkriminációja, véleménynyilvánítás határai, a „terror elleni háború“, kisebbségvédelem, szabadságjogok, emberi jogok a fejlesztésben.

A több, belföldi relevanciájú beszélgetés mellett az Anthropolis Egyesület nemzetközi kérdést tárgyal:
EMBERI JOGI MEGKÖZELÍTÉS A SZEGÉNYSÉG ÉS A KLÍMAVÁLSÁG ELLENI KÜZDELEMBEN

A téma rövid leírása szerint „(…) egy új összefogást inspirál a zöld, az emberi jogi és nemzetközi fejlesztési civil szervezetek, hálózatok, mozgalmak, a multilaterális intézmények (pl. az ENSZ), továbbá az északi és déli kormányok között.“

Ez az egyetlen vita, mely nem a hazai ügyekkel foglalkozik. A szervezetek nem tartották fontosnak, hogy a vallás- és sajtószabadság kérdésében, a demokrácia és az emberi jogok kérdésében megszólaljon. A bevándorlási kérdések szintén kívülesenek a rendezvény fókuszán.

Ehelyett a saját agendájuk nyomják - ezúttal a Nyilatkozat évfordulója apropójából. Ez az emberi jogok iránti tisztelet és alázat teljes hiányáról tanúskodik.

Az ajánlóban szereplő „terror elleni háború“ (így, idézőjelben!) kitétel viszont szöges ellentétben áll többek között az ENSZ főtitkárának nyilatkozatával. Ban-Ki Moon szerint  az ENSZ-nek kell a globális terrorizmus elleni fellépés élére állnia. A nemzetközi békét és biztonságot fenyegető jelenség veszélyei és az általa okozott károk mellett a főtitkár kiemelte:

Meg kell védjük az emberi jogokat, melyeket a terrorizmus brutálisan megsért. Meg kell védjük az Emberi Jogi Nyilatkozat – mely holnap lesz 60 éves – értékeit.


Az „emberi jogvédő“ nemzetközi civil szervezetek többsége számára a főtitkár álláspontja elfogadhatatlan: az általuk gyűlölt Bush és Amerika által indított terrorizmus elleni háború azon túl, hogy nem minősül emberi jogok védelmének (ennek cáfolata bővebben: A terrozizmus és az Emberi Jogok ), hanem egyenesen az egyik legnagyobb emberi jogsértés.

Ilyen morális talajon áll a nálunk köztiszteletben álló, és a rendezvényt szervező Amnesty International is.

A fenti kórkép koronája az lesz, amikor a hazai sajtó „beszámol“ (i.e. bekopizza e szervezetek sajtóközleményeit) erről a rangos eseményről. Címként ezt javasolnám: Így ünnepeltek ti…

ukridge

ESTI UPDATE 20:00: A Hírszerző beszámol Sólyom László beszédéről, a Duna TV pedig az Amnesty International magyar elnöke segítségével fényezi a szervezetet. Az Infórádióban Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke beszél az emberi jogokról

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Amikor a már a balok is jobbról támadják a BBC-t, azért érdemes lenne eltöprengeni.

Nem, nem arra gondolok, hogy Mark Thompson rittyentsen egy feljegyzést, hanem a Vince Mátyás vezette MTI-re, és az összes szolgalelkű előfizetőjére, akik – mint a futószalagnál szolgálatot teljesítő egyszeri melós – ugyanazt a rituális mozdulatsort végzik a szélsőbalos BBC által szállított anyagokkal:


Új anyagot már a szeme sarkábóll kiszúrja a szípídzsé menedzser*, bal könyök letámaszt, és a kisujj máris a Ctrl gombon pihen. Mutatóujj eközben a C billentyűt tapintja – már rég nem néz oda, nem most kezdte a szakmát -, majd kéjesen lenyomja. Most a hüvelykujj az Alt gombra nehézkedik, és középső- vagy gyűrűsujj eltalálja a TAB feliratot: Aknakereső. Nem jó, még egy TAB. Pucér nők, nem jó. Noch einmal.

Miután sikerült a szerkesztőségi rendszert megtalálni, azonnal pozícióváltás következik: kisujj a Ctrl-re, mutató pedig a V-re.

Szeme sarkából már a következő anyagot lesi. Nem, nem Sztahanovista, csak utál olvasni. Anyaglesés közben ugyanis nincs idő olvasni, pláne utánanézni (ezért a pénzért? viccel, főnök?) a szolgai másolás közepette. Esetleg lingvicisztikai deficittel küzd.


* szípídzsé menedszer: Copy Paste Journalist rövidítése

Szóval, amikor már az angol Munkáspárt képviselői is jobbról támadják a BBC-t, talán fel kéne ébredni itt a hírgyarmatokon is (kedveskéim, az van, hogy a történelemben először Ti saját magatokat gyarmatosítottátok, így nincs kire mutogassatok).

Amint már számtalanszor próbáltam magyarázni nektek: A BBC-t TESSÉK ELFELEJTENI, MINT FORRÁST AZ ALÁBBI TÉMÁKBAN:
- ISZLÁM,
- IZRAEL,
- USA,
- EURÓPA,
- KLÍMAVÁLTOZÁS,
- KÖRNYEZETVÉDELEM,
- KAPITALIZMUS,
- SZOCIALIZMUS,
- TERRORISTÁK.
(Hozzászólásban bővíthető a lista)

Ez utóbbit lesz a legnehezebb elkerülni, ugyanis ilyenek NINCSENEK a BBC-n.

Nem úgy nincsenek, hogy tiltva lennének, mert az nem lenne liberális. Csak annyira nincsenek, hogy a szerkesztők számára javasolják, hogy lehetőség szerint ne használják ezt a szót, de ők erről szabadon dönthetnek. (A szerk. rosszindulatú megjegyzése: Az elmúlt 7 évben (9/11 óta) még egyszer sem döntöttek úgy, hogy használnák e praktikus kifejezést.)

Helyette jöhet bármi. Például iszlamista szervezet fegyveres szárnyának tagja (ez rövid és kifejező, nem?), esetleg szélsőséges milicista, vagy például a mumbai „sajnálatos események“ (i.e.: lövöldözés, merénylet, támadás, de semmiképp sem terrortámadás, csak egy kis támadásocska) elkövetői - magyarra fordítva fegyveres fegyveresek.

Mivel ennek így tényleg nincs túl sok értelme, javaslom a felfegyverzett fegyveresek fogalom bevezetését Vince Mátyásnak, így a BBC által feltalált ‚armed militant‘ kifejezéssel is megismertethetnék a magyar hírfogyasztókat. (Talán a kifejezés jelentősége abban áll, hogy megkülönböztessük a fegyveres fegyvereseket a balettcipős, virágot szorongató fegyveresektől?)

A helyzet egyébként nem ennyire jó, és ezt magától a BBC-től tudjuk (bár erről ő maga nem számol be, hanem az India Times idézi az Al-Beeb szóvivőjét):

A Labour néhány képviselője érces torokkal szóvátette, hogy ha egy 18 milliós várost 60 órán át megbénítanak, 176 civilt kivégeznek, többszázat megsebesítenek, akkor EZ MI, ha nem terrorizmus?!

Erre is van válasz, nem hiába melóznak médiákok a BBC-ben:


„Ennek semmi köze a politikai korretséghez. Nem hívjuk őket szabadságharcosoknak. Fegyvereseknek nevezzük őket.
Az a helyzet, hogy a ‚terrorsita‘ fogalomnak nincs univerzális jelentése. Bizonyos nyelveken szabadságharcost jelent.“

És ha azt hisszük, hogy ezt már nem lehet fokozni, tévedünk. A BBC válasza ezzel zárul:

„Nem vagyunk egyedül azzal, hogy nem hívjuk őket terroristáknak“

Tényleg nem. Itt van például az MTI, a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Nemzet, az InfoRádió, a Klubrádió, a Hírszerző, és a többtucat MTI-replika oldal. Plussz a Figyelő, a HVG, a Napi, a VG, és az összes TV csatorna. És ez csak a BBC magyar nyelvű öngyarmatosító szolgáinak erősen szűkítet listája. (A hazai breaking news-okban még szerepeltek terroristák, aztán egyre inkább elmaradoztak. Mára leginkább merénylőkké váltak, az általuk hirdetett vallás megnevezése nélkül.)

Ha most sem tűnik fel semmi a hazai médiában, akkor sem fog, ha majd az angol kommunista párt fog jobbról tiltakozni a BBC szerkesztési gyakorlata ellen. Már csak azért sem, mert arról sem fog beszámolni a BBC, így aztán nem is hír – ugye kedves szípídzsé menedzser?

Ha az újságírás minimumát elsajátítanák a fönt szereplők (a.m. forráskritika), akkor visszaírnák a BBC anyagokba a terrorista szót. De ezzel nem lennénk kisegítve, ugyanis a BBC hírei tendenciózusak, az általuk vallott értékeknek ellentmondó híreket egyszerűen kiszerkesztik, rendkívül sajátos kontextusban képesek tálalni a világ eseményeit. Ezért mondom, el kell felejteni az Al-Beebet.

 

ukridge


Egy példa
A terrorizmusról szóló terroristákat nélkülöző cikkek közül ezt választottam ki példának. A cikk arról szól, hogy az Indiai Moszlim Tanács úgy döntött, hogy nem temetik el a terroristákat, mivel meggyalázták az iszlám tanításait. Ibrahim Tai nyilatkozatában konzekvensen terroristákról beszél.

A cikk címe ehhez képest: Moszlimok megtagadják a fegyveresek eltemetését. A szerző végig fegyveresekről beszél.

 Látható, hogy az Al-Beeb még a moszlimoknál is jobban tudja, mi sérti meg a moszlimokat. Én csak azt kérdezném halkan Vince Mátyástól, hogy nekünk mi közünk van ehhez?

1
3 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A terrrorizmus és az Emberi Jogok Nyilatkozata

 


A blogszünet után rendkívüli bejegyzéssel folytatódik a Verbális Numerák.

Az olvasó talán emlékszik még arra, amikor egy 15 éves lányát elvesztő apuka kezéből esett ki a New York Times:
lánya gyilkosa mosolygott a napilapról.

Arnold Roth és felesége nem tört meg a családját érintő terror alatt, hanem elképesztő energiákat fektetnek abba, hogy tragédiájukat minél kevesebbeknek kelljen átélniük.

Emellett egy alapítványt is létrehoztak elvesztett gyermekük, Malki emlékére. Amíg az iszlám terroristák ezt megengedték, súlyosan beteg testvérét ápolta. A
Keren Malki Alapítvány betegek otthonápolásához nyújt segítséget a világ egyre több országában.

Arnold Roth nagylelkűen megengedte, hogy az MPCT konferencián november 23-án elmondott beszédét lefordítsam és közzétegyem. Azt kérte csupán, hogy hívjam fel az olvasók figyelmét a Malki Alapítványra. Róla és az alapítványról magyarul a
Hetekben olvasható egy cikk.

Ezt a blogbejegyzést a mumbai és a(z iszlám) terror többi áldozatának, köztük Malki emlékének ajánlom.

ukridge



Duke Ellington Freedom (Szabadság) című oratóriumában maga mondja el a recitativót:

A Szabadság egy olyan szó, melyről világszerte beszélének és énekelnek, hangosan és halkan, rengeteg nyelven. A Szabaság szót sok célból használják. Néha még a Szabadság érdekében is.

 

A terrrorizmus és az Emberi Jogok Nyilatkozata

Arnold Roth – Malki Alapítvány


Itteni megjelenésünk bizonyítja, hogy számunkra elegendően fontos a terrorizmus vs. emberi jogok kérdése ahhoz, hogy otthagyjuk jó meleg otthonainkat és megvitassuk nézeteinket.

Ez a téma a legnagyobb fontossággal bír minden olyan ember számára, aki számára a demokrácia, a humanizmus és a szabadság jelent valamit.

Néhányunk számára ez több, mint egyszerűen fonntos. A terrorizmus és az emberi jogok közti feszültséget közvetlenül, személyesen tapasztaltuk meg.

Számomra ennek a fontos témának a közbeszédbe való beemelésének személyes okai vannak. Szükségét érzem, hogy még olyan helyeken is megszólaljak, ahol nem a hozzám hasonlók véleményére áhítoznak.

A konferenciára készülve jogi dokumentumokat, politikai esszéket, beszédeket, deklarációkat, blogokat és tudományos cikkeket néztem át. Ezekből látható, hogy az Emberi Jogok Egyetemleges Nyilatkozata (EJENY – letölthető magyarul pdf-ben), a deklaráció után 60 évvel több irányból is folyamatos támadás alatt áll.

1. A Nyilatkozat szekuláris és univerzális jellegét folyamatosan aláássák és delegitimalizálják. Ezt a világ legnagyobb nemzeti klubjának, az Iszlám Konferencia Szervezetnek (Organization of the Islamic Conference ) köszönhetjük.
2. Az ENSz Emberi Jogi Bizottsága - az a szervezet, amelynek kijelölt feladata lenne a Nyilatkozat üzenetének átültetése a gyakorlatba – fojtja el a Nyilatkozatot. Teszi ezt azáltal, hogy önmaga nem képes a Nyilatkozat első, és egyértelműen a legfontosabb elvét betartani. Később visszatérek még erre.
3. A globális terrorizmus, és az azt fenntartó erős politikai, ideológiai és vallási erők arra vállalkoznak, hogy halálba fojtogassák a Nyilatkozatot. És jelenleg ők állnak nyerésre.

A saját életemben mindkét irányzat  - (egy) az EJENY elvei, és (kettő) az erők, melyek kiírthatják azt – fontos szerepet játszott.

Ausztráliában születtem zsidó szülők gyerekeként, akik menekültként érkeztek Németországból, miután őket is utolérte a végzet, mely ezer éves zsidó létet törölt el szülőhazájukban, Lengyelországban. A náci haláltáborokat túlélve csaknem pontosan akkor kezdték életüket újra felépíteni a barátságos és befogadó Ausztráliában, amikor elfogadták az Emberi Jogi Nyilatkozatot.

Asztrália egy olyan hely volt, ahol éppen hogy elkezdték megérteni az emberi jogok értelmét. Egy, vagy két évtizeddel az EJENY elfogadása után szülőhelyem eltörölte az ugyan csak íratlanul, de létező „Fehér Ausztrália Politika“-ként ismert bevándorlási szabályozást. Gimnáziumba jártam akkoriban, amikor Ausztrália először vonta be saját bennszülötteit, az Aboriginalokat a népszámlálásba. Választójogot csak 1948-ban kaptak, ugyanabban az évben, amikor az EJENY készült.

Az emberi jogok iránti érzékenység evolúciója még akkor indult el Ausztráliában, amikor a vallási és politikai kérdések döntően nem tartoztak a közbeszédbe. Az ausztrál társadalom akkor is és most is személyes kérdésnek tekinti ezeket. Az, hogy az állam, vagy nem állami entitások ezeket ráerőltethetnék a vonakodó társadalomra, idegen és elfogadhatatlan gondolat.

Az ENSz Közgyűlése által 1948. december 10-én elfogadott EJENY, a világtörténelem és saját családom történetének drámai eseményeit követően történt.

Bár a tradíciók és a vallási hátterek különbözőek, a kulturális hátterek és kifejezések változóak, az emberi természet univerzális és egyforma. Az EJENY megerősítette az egységes emberi identitást.

Egy, a tolerancián és az emberiesség és individum tiszteletén alapuló rendszerben nőttem fel… bár, ahogy említettem, ez nem mindenkire terjedt ki. Alapvető emberi jogokat kellett kivívni. És kivívtuk. Ebben a folyamatban az Emberi Jogi Nyilatkozat szabályai és érzékenysége vitán felül szerepet játszottak, és játszanak ma is.

1981-től kezdődően, a Sah birodalmának romjaiből emelkedő Iráni Iszlám Köztársaság megalapítása után nem sokkal, az ország képviselői szisztematikus és fundamentális támadásba kezdtek az EJENY ellen. Ezt az ENSz-ben és más nemzetközi fórumokon tették és teszik a mai napig is.

Irán ENSZ nagykövete 1984-ben így foglalta össze országa politikáját a Közgyűlés hivatalos jegyzőkönyve szerint:

Az emberi jogok koncepciója nem korlátozódi az Emberi Jogok Nyilatkozatára. Az ember isteni eredete és emberi méltósága nem redukálható néhány szekuláris normára. Ezért a Nyilatkozatban szereplő néhány koncepciót felül kell vizsgálni… Irán semmiféle erőt és hatalmat nem ismer, kizárólag a Mindenhatót, és semmiféle jogi tradíciót, kizárólag az iszlám törvényeit. Az EJENY a zsidó-keresztény tradíció szekuláris értelmezésének kifejeződése. Ez nincsen összhangban az Iráni Iszlám Köztársaság által elismert értékekkel… Ezért Irán hezitálás nélkül meg fogja sérteni annak előírásait, mivel aközött kell választania, hogy az isteni törvényt, avagy a szekuláris megállapodást sértse-e meg.


Ez a világos elemzés nem sok helyet ad számunkra azügyben, hogy hol helyezkedik el az Emberi Jogi Nyilatkozat az Iráni Iszlám Köztársaság, és a nézeteivel azonosult országok értékrendjében.

Nem sokkal később az Iszlám Konferencia külügyminiszerei adtak jogi és gyakorlati keretet az EJENY Irán általi elutasításának, az Emberi Jogok az Iszlámban (Kairói Nyilatkozat) 1990. augusztusi elfogadásával. A Nyilatkozat két cikkelye hatalmas erővel és jelentőséggel bír:


24. Cikkely: Minden jog és szabadság, mely jelen Nyilatkozatban szerepel, az Iszlám Sária hatálya alá tartozik.
25. Cikkely: Az Iszlám Sária az egyetlen referenciaforrás jelen Nyilatkozat összes cikkelyének értelmezésére és alkalmazására.

A Kairói Nyilatkozat láthatóan az EJENY fölöttiként határozza meg magát az isteni meghatározottság okán.

Szponzorai – az Iszlám Konferencia – sikeresen győzködték az ENSz Emberi Jogi Bizottságának vezetőit, hogy „csak vallásos tudósok számára megengedett a hit kérdéseinek megvitatása“.  Ennek hatása az, hogy az ilyen vita tiltott területté vált. Ez egészen rendkívüli dolog.


Nemsokkal 2003-as bagdadi meggyilkolása előtt Sergio Vieira de Mello, az ENSz Főtitkárának Iraki Megbízottja így fogalmazott erről:

Az emberi jogi törvény megfelelő egyensúlyt szeretne kialakítani a jogos nemzetbiztonsági aggodalmak és az alapvető szabadságjogok között. Elismeri, hogy az államnak kötelessége választ adni az olyan komoly és valódi biztonsági kérdésekre, mint a terrorizmus.

A terrorista erőszak térnyerésével az emberi jogi normák folyamatos tesztelése és hangolása folyt az elmúlt évtizedben. Ugyanezt tették a civil szervezetek  szerte a világon, arról vitázva, hogy miként kezelendők a terrorizmus és a terroristák emberi jogai, valamint azoké, akik gyaníthatóan résztvevői a terrornak.


A feleségem és én 1988-ban hoztuk családunkat a történelmi zsidó hazába, Izraelbe. Ez nem csak a saját, hanem szüleink és nagyszüleink álmának beteljesítése is volt.

2001-ben legidősebb lányunkat, Malkit – aki akkor 15 éves volt - több más izraelivel együtt lemészárolták Jeruzsálemben központjában.

Néhány évvel később szintén Izraelben találkoztam John Dugarddal – akinek akkori titulusa szomorú tükörképe volt annak a kifordult módnak, ahogy az emberi jogokat kezelik bizonyos nemzetközi körökben. Ő akkor az ENSz Emberi Jogi Speciális Követe volt a Palesztin Területeken.

Dugard egy egyórás személyes megbeszélés végén bevallota nekem jeruzsálemi irodámban, hogy korábban még sohasem találkozott a palesztin arab terrorizmus áldozatával. Soha nem sikerült megértsem, miként lehet egy ilyen személy ennyire befolyásos a nemzetközi értekezés legmagasabb köreiben, ugyanakkor ennyire rosszul informált – és ennyire elfogult.

Néha a nemzetközi közösség emberi jogi munkáját olyannyira meghatározó igazságtalanság és torzítás változást hoz. Ilyen változás volt, amikor az ENSz Emberi Jogi Bizottságát felváltotta az Emberi Jogi Tanács 2006-ban. Ez a Bizottság munkájának abszurd volta  elleni éveken át tartó megszámlálhatatlan tiltakozás eredménye volt. Azonban a Tanács a régi, rossz történések újból ismétlik magukat:

• 2008 januárjáig, alig két éves élete során a Tanács képes volt nyolc különböző alkalmat találni egyetlen ország – Izrael – elítélésére.
• Döntéseinek nagyjából 60%-a egyetelen ország kritizálását célozza: Izraelét.
• A hatalmas és nagy nyilvánosságot kapó emberi jogi visszaélések zéró reakciót váltottak ki például Zimbabwében, Kínában, Szaud-Arábiában.
• Kuba és Fehéroroszország a Tanács által az emberi jogi visszaélések ügyében különösen figyelt országok listáján szerepelt, mígnem egy határozattal törölték őket a listáról.
• Kofi Annan és Ban-Ki-Moon is szükségét érezte annak, hogy rámutasson: vannak olyan emberi jogi problémák is a világon, amelyben nem Izrael a meghatározó fél. Felhívásaik sikertelenek maradtak.

Az emberi jogok és a biztonság közti feszültséget terror idején legjobban azok az országok értik, ahol a terror már lecsapott.

A Brit belügyminiszter határozott új szabályozást vezetett be 2005-ben, a londoni metróban britként született, az iszlámról patológikusan gondolkodó terroristák által  elkövetett pusztítást követően. Így nyilatkozott erről:

A július 7-én a metróban felrobbantott emberek emberi jogai őszintén szólva fontosabbak, mint azoké a az embereké, akik elkövették ezt a cselekményt.

A nyilatkozat bizonyos betekintést enged számomra a témába, mely abból fakad, hogy apaként átéltem gyermekem vallásos terroristák általi meggyilkolását.

Korábban már említettem az Emberi Jogok Nyilatkozata által védett jogok közül a legelsőt – ez elsőt, és vitán felül legfontosabbat:

Minden személynek joga van az élethez, a szabadságához és személyi biztonságához. (3. Cikkely)

Ez az élethez, az életben maradáshoz való jog. Egyetlen másik jog sem fontosabb ennél. Ezt a jogot vették el az én tizenöt éves lányomtól és az őt szerető emberektől.

Harry Reicher, a Pennsylvania Egyetem nemzetközi jogi professzora és a Touro Jogi Központ kutatója egy olyan ember, aki emberi jogi perekkel és más jogi aktusokkal foglalkozik. Ő írta ezeket:

Ha - a bűnismétlés megakadályozása érdekében - egyéni jogokat korlátozzuk,  az élethez való jog speciális jellege a priori okot nyújt arra, hogy az óvatosság oldalán álljunk.
Ez semmilyen értelemben nem jelenti a többi emberi jog trivializálását. Ehelyett az élethez való jog végső természetét hangsúlyozza…. Bár formailag ez nem határoz meg hierarchikus viszonyt a jogok között, és nem állapít meg semmiféle módszert a különböző jogok között fellépő ellentétek feloldására, a tény, hogy az élethez való jog a legelső a Nyilatkozatban felsorolt konkrét emberi jogok között, bizonyos elsőbbrendűséget sugall… Ez a jog minőségileg más, mint az összes többi…

E jog megsértése súlyos sérelem, az összes sérelem közül a legsúlyosabb. Ennek okai:

• Amikor valakit jogtalanul börtönöznek be, van jogorvoslat: ki kell őt engedni. Vissza kell állítani az elvett jogot. Amikor egy embertől elveszik az élethez való jogot, akkor sem ez, sem más jog nem állítható vissza.
• Az élethez való jogtól megfosztott áldozat nem kompenzálható. Nem létezik ilyen kompenzáció. El sem lehet képzelni ilyet. Azonban az egyéb visszaélések miatti kompenzáció elképzelhető és értelmes.
• Az élethez való jog elvesztése az összes többi jog elvesztését is jelenti.


Bár nem túl divatos ezt mondani, én hiszek a terrorizmus elleni harc létezésében – és nem állunk jól. Nem csak éttermekben felrobbantott gyerekek és szüleik az áldozatok, hanem minden ország társadalma is. Ezért fejezem ki nagyrabecsülésemet Huguette Chomskinak és kollégáinak az MPCT -ben, hogy ezt a kérdést a gondolkodó emberek napirendjén tartják, valamint konstruktív és hatékony módon teszik ezt.

 

1
2 Jelentkezz be a szavazáshoz!
 

Töredékek


ukridge|2008. okt. 9. 3:00|5 komment

Rengeteg izgalmas dolog történik a világban, azonban időhiány okán képtelen vagyok behatóan foglalkozni ezekkel.

Elolvasom »

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!
 

Elfogtunk egy levelet


ukridge|2008. okt. 4. 16:00|36 komment

Egy képzeletbeli levelet fútt be a szél a Verbális Numerák postaládájába, melyet változtatás nélkül közlünk.

Elolvasom »

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
 

Kedves újságíró!


ukridge|2008. okt. 2. 14:13|20 komment

Kedves újságíró, gondolkodjon el ezen.

Elolvasom »

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
Annyi tömény hülyeség, mint tegnap, már rég nem jelent meg egyszerre a médiában.

Elolvasom »

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
 

Túlélni a válságot


ukridge|2008. szept. 18. 12:09|16 komment

Régóta várom, hogy ellepjék a hazai médiát az olyan cikkek, amik emberi nyelven praktikus tanácsokat adnak az olvasók számára: hogyan lehet felkészülni a pénzügyi válság esetleges begyűrűzésére? Mivel egyetlen ilyennel sem találkoztam, amolyan médiapótlásként összefoglalom, mi a teendő.

Elolvasom »

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
 

3:0


ukridge|2008. szept. 16. 19:35|7 komment

A mai Népszabadságban 3:0-ra kikapott a Tényszerű tájékoztatás és az Értő újságírás a Hozzá-nem-értés és a Tények Nem Számítanak csapattól.

Elolvasom »

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
 

2:0


ukridge|2008. szept. 16. 19:28|még nincsenek kommentek

A mai Népszabadságban 3:0-ra kikapott a Tényszerű tájékoztatás és az Értő újságírás a Hozzá-nem-értés és a Tények Nem Számítanak csapattól.

Elolvasom »

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
 

1:0


ukridge|2008. szept. 16. 19:13|még nincsenek kommentek

A mai Népszabadságban 3:0-ra kikapott a Tényszerű tájékoztatás és az Értő újságírás a Hozzá-nem-értés és a Tények Nem Számítanak csapattól.

Elolvasom »

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
 

Várkonyi szerint a világ


ukridge|2008. szept. 13. 10:51|7 komment

A Népszabadság gazdasági rovatvezetője úgy ítélte, hogy a jövő évi adótörvény-tervezetet részletesen bemutató cikk mellett itt maga is tollat ragad, és publicisztikába burkolja mélyenszántó gondolatait.

Elolvasom »

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
 

Kutat-ás


ukridge|2008. szept. 12. 16:18|2 komment

Egyidőben folyik a jégológiai, a büntetőjogi és a közvélemény kutat-ás. A kútásások egyre mélyebbre süppednek a káros hülyeség mocsarába. Már tisztán látszik, hogy nagyon meg fogjuk szívni az édibédi zöldecskék önzetlen és igaz harcát.

Elolvasom »

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!