Dilemmák a hírfazékból
ukridge|2008. dec. 14. 13:04|14 komment
BBC, globalis felmelegedes, MTI, NYTimes, PC, terror, ujsagiras
Hová tűntek a terroristák a hazai médiából? És hová lettek a terrorcselekmények? A New York Times szerkesztőségi cikkéből megtudhatjuk, sőt azt is, mi a különbség az újságírás és a betűgyártás között.
Azt esszük, amit odaát főztek. Alig látszó saját tudósítói hálózattal a hazai média egy dolgot tehet: mások anyagait tálalja az olvasók elé.
Ezt is lehetne többféleképp, de a különös okból Magyar Távirati Irodának nevezett fordítóiroda anyagai számára de-facto kizárólagosságot garantálnak a médiák.
Így aztán nemrég abba vidám helyzetbe manőverezte magát a teljes hazai sajtó, hogy a hajdanvolt etalon BBC meggárgyulása következtében eltűntek a hírekből a terrorsiták.
Később az általuk elkövetett cselekmények (terrorizmus) is eltünedeztek. Előbbiek szerepét a fegyveresek, nomeg a szélsőségesek, illetve a támadók vették át, míg utóbbiakét a gyilkosság, támadás, lövöldözés, esetleg mészárlás.
A terrorizmus ellen speciális eszközökkel küzdők köre az óceaán túlpartján is folyamatosan bővül. E maroknyi, de annál nagyobb hatású társaság úgy küzd a terror ellen, hogy nem nevezi őket azoknak, amik.
A lelkes BBC-követők közül a New York Times az, ahol az újságcsinálás még komoly mértékű önreflexióval jár együtt. (Tud valaki egyetlen hazai médiát, ahol ilyesmi folyik? És ahol erról az olvasónak is beszámolnak?). A legutóbbi szerkesztőségi vélemény (Op-Ed) részletesen bemutatja, hogy milyen viták és érvek alapján dől el, hogy a neves napilap le meri-e írni a T-betűs szavakat.
Clark Hoyt bemutatja, hogy a NY Times a mumbai terrorcselekményt annak nevezte, ami, de az elkövetőket már nem nevezte terroristáknak. Ezt az olvasók széles tábora kifogásolta.
Valóban, létezhet terrorizmus terroristák nélkül? A szerkesztők szerint az olvasó tiltakozás mögött az áll, hogy a hírfogyasztók elvárják kedvenc New York Times-uktól, hogy azzal is kifejezze felháborodását, hogy terroristáknak bélyegzi az elkövetőket. Hát, nem tudom.
Az objektivitás nevében a lap szerkesztői amellett érvelnek, hogy a terroristák néven nevezése politikai töltettel rendelkezik. Clark hozzáteszi: ha ez így van, akkor a terroristák nélkülözése is ugyanezt okozza.
A probléma legtöbbször az arab-izraeli konfliktusban kerül elő: „a Times csínján bánik a terrorista szóval, amikor erről a komplex küzdelemről számol be – az Izrael-pártiak, és néha a palesztin oldal szomorúságára“-írja Clark.
Jim Roberts a Times webszerkesztője a kommentek olvasása (létezik nálunk olyan szerkesztőség, ahol valaki rendszeresen olvassa a kommenteket?) alapján így foglalt állást: civilek válogatás nélküli lemészárlása egyértelműen terrorizmus. El lehet választani a cselekményt az elkövetőktől?
Hosszas vita után megszületett a döntés a Times-ban: a mumbai mészárlást terrorizmusnak fogják nevezni. Bár továbbra sem szabad dobálózni ezzel a szóval, de menekülni sem kell előle.
Susan Chira külpolitikai szerkesztő szerint elképzelhető, hogy „rásütik ezt a címkét“ (put that label) a Lashkar-ra, de a tudósítóknak még sok információt kell ehhez beszerezniük. "Ösztönösen úgy érezzük, hogy óvatosan kell eljárnunk, nem szabad hirtelen terroristának nevezzünk egyetlen csoportot sem, mielőtt teljes mélységében megértenénk azt."-nyilatkozta Susan.
Phil Corbett, a hírigazgató helyettese így indokolja, hogy a NY Times nem nevezi terroristának a Hamaszt: Bár Izrael elleni terrorcselekményeket szponzorrál, a Hamsz Gáza megválasztott irányítója. Különböző ellátásokat biztosít, és kórházakat, klinikákat működtet. Elkerülhetetlen a kérdés: ha valaki egy Hamasz kórházban dolgozik, akkor ő terrorista? Nem szeretnénk idáig eljutni.“ Clark egyetért főnökével.
Ethan Bronner, a Times jelenlegi jeruzsálemi irodavezetője elmondta:“ Szerintünk a terrorista szó átpoliticizált és túl sokat használt, de néha, miután megnéztük a cselekményt és a szándékot, és az eredményt tisztán megértettük, terroristának nevezzük.“
James Bennet, aki ma a The Atlantic főszerkesztője, 2001 és 2004 között vezette a New York Times jeruzsálemi irodáját, visszajövetele után egy kétoldalas feljegyzést írt Chira számára a terrorizmus és a terrorista szó használatáról.
Írását ma is idézik a szerkesztők, bár az hivatalosan nem része a szerkesztési politikának. Bennet szerint nagyon egyszerű dolog bizonyos förtelmes cselekményeket terrorcselekménynek nevezni, és az egész világ egyet is ért ezzel. A probléma ott van, hogy hol állunk meg, mielőtt minden kődobáló palesztint terroristának neveznénk, amivel egyúttal a lap politikai nyilatkozatot is tenne.
Bennet leírja, hogy eleinte teljesen elkerülte a terrorizmus szót, és úgy gondolta, leghasznosabb, ha amennyire csak lehetséges, a támadást részletesen bemutatja – így az olvasó saját maga dönthet a címkéről. Később rájött, hogy azzal, hogy soha nem használja kifejezést „ morálisan annyira semlegessé vált, hogy az már beteges. Egy egyetemi kávézóban előre eltervezett robbantás, vagy fagyira váró családok kiírtása sikít azért, hogy annak nevezzük, ami.“
Végül Bennet úgy döntött, hogy Izrael 1948-as határain belül elkövetett cselekményeket terrorizmusnak nevezi, míg a ciszjordániai és gázai mészárlásokat nem. Amikor egy fegyveres (sic!) az egyik telepen egy ötéves kislányt az ágyában gyilkolt meg, Bennet ezt nem nevezte terrornak. „Annyit tehettem, hogy visszatértem a legelső módszeremhez, és amennyire csak lehetet, részletesen leírtam az esetet.“.
A New York Times belső vitáit szélsőségesen hipokritának tartom, például felhívom a figyelmet arra, hogy a két oldalas cikkből nem derül ki, egyáltalán mi a kiváltó oka a T-betűs szavak kálváriájának? Aztán az is felmerül, hogy egy egyértelmű tény értelmezése ekkora vitát gerjeszt, akkor miként lehetséges, hogy egy vélt jelenség (ember okozta felmelegedés) néven nevezése soha, egyetlen percig sem volt kérdés sem a Times-nál, sem másutt.
De mindez jelentéktelen ahhoz képest, hogy e cikk fájdalmasan mutatja be, mi a különbség az újságírás és a nálunk dívó betűgyártás között.
Gondolkodás nélkül nem lehet újságot írni – még akkor sem, ha a munka nagyrésze kopipésztelésből áll.
Ha már gondolkodni nem szokás, legalább azzal kéne valahogy megismertetni szorgos kezű kopipészt-szerzeteseinket, hogy mit raknak a hírfazékba, amit ők pincérként feltálalnak.
Érik a gondolat, hogy egy interjút kérek Vince Mátyástól.
ukridge
maczuska
Hozzászólások
Eddig 14 komment érkezett (
)
1.
ronagyuri
2008. 12. 14. 18:07
Ha összejön az interjú kérdezd meg, hogy miképp működnek náluk az „ikrek”!
Tudod a Good Morning, Vietnam (Barry Levinson 1987) filmben a két tenyérbemászó, de naivan esetlen “hírszerkesztő” (Censor #1 & Censor #2)
Tudomásom szerint mindkét figurát ugyan az a színész játszotta: Dan Stanton.
2.
Thought
2008. 12. 15. 0:00
Bizony, ez nagyon igaz.
De amig ez OTT morális kérdés, nálunk, egyes sajtóorgánumoknál, alkalmanként tudatos csúsztatásba fordul.
ITT leterroristázzák azt, aki esetleg egy hadsereg, és állam, parancskötelezett katonája, mig szélsőségessé válik a bombay-i tömeggyilkos.
Ez pedig nem morális kérdés - nálunk...
Sokkal súlyosabb kérdés.
3.
ronagyuri
2008. 12. 15. 5:21
2: Sőt, a közTV egyszerűen fiatalokként emlegeti őket!
4.
Csillagjáró
2008. 12. 15. 6:58
"A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
(Terrorista szócikkből átirányítva)
Ugrás: navigáció, keresés
A terrorizmus az erőszak alkalmazásának, vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiája, melynek elsődleges célja félelem, zavar keltése és ennek révén meghatározott politikai eredmények elérése, vagy a hatalom megtartása. A félelemkeltés az erőszak minden formájának – a kocsmai verekedéstől a hagyományos hadviselésig – velejárója, segítője lehet, de a terrorizmus esetében ez a viszony fordított, az erőszak közvetlen áldozatai, kárvallottai legfeljebb csak szimbolikus kapcsolatban állnak az akció valódi céljával, kiválasztásuk másodlagos jelentőségű, legtöbbször véletlenszerű. A terrorizmus modern formáinak kialakulásában fontos szerepe van a tömegmédia létrejöttének, mely nemzetközi méretekben képes az embereket az erőszak sokkoló jeleneteinek részeseivé tenni, azok hatását felfokozni. A terrorcselekmények elkövetői lehetnek egyének, szervezett csoportok, vagy államok."
Ideje nevén nevezni a dolgokat!
Ezek szerint a mumbai mészárlás nem volt terrorista akció, hiszen nyugati /amerikai/ és zsidó célpontokat kerestek, tehát tudatos volt a célpontok kiválasztása.
"Clark ezzel zárja cikkét:“ Nem hiszem, hogy lehetséges lenne egyértemű (hard and fast) szabályokat hozni a T-betűs szavakról. Úgy vélem, hogy a Times egyszerre megfontolt és talán egy kissé túl konzervatív ebben, mint én lennék. Saját iránymutatásom ez: ha úgy tűnik, hogy a terror szándékával tettek valamit, és az eredmény megrázó – legyen az a WTC-be repülő gépek, fegyveresek (sic!) Mumbaiban, vagy egy kislányt ágyában legyilkoló – én ezeket terrorizmusnak nevezném, melyeket terroristák követtek el.“
Minek nevezzük a palesztin területen ,izraeli fegyveres erők és telepesek által elkövetett gyilkosságokat? Most történt események /Hebron/ ki is nevezte progromnak az ott történteket?
Az egész írásod olyan mint amikor a gyilkos, emberi jogokra hivatkozva ordít és nem tetszését fejezi ki, mert védekezik az áldozata.
Megértem a médiában dolgozók elbizonytalanodását. Videók, képek, híranyagok készülnek a napról-napra ismétlődő elnyomásról, gyilkosságokról, erőszakról.
Ez nem a 19 -ik század! Nem hazudozhat senki következmények nélkül, hiszen majdnem minden dokumentálható.
Talán ez lehet az oka a terrorista szó használatának átgondolásáról.
Talán ezért nevezi J. Carter könyvében apartheid államnak izraelt.
Vagy talán ezért marasztalta el durván nyolcszor izraelt az ENSZ
Valamit megbeszélni, valamiről vitatkozni, csak a meztelen tények alapján érdemes.
5.
Geőcze Zoárd
2008. 12. 15. 8:11
Csillagjáró, te vagy az élő illusztrációja annak, amiről a fenti cikk szól... kicsi antiszemita...
6.
ukridge
2008. 12. 15. 11:31
Szolg Közl:
Csillagjáró nevű versenyző kitiltva, zsidózó kommentje pedig törölve.
7.
Judit
2008. 12. 16. 9:03
Én is gondoltam rá, hogy egyszerűen az értelmező szótárat kell felütni, bár kissé más következtetést vontam le...
Szerintem rém egyszerű. Aki politikai célok miatt civileket gyilkol, az terrorista. Aki katonákat, az fegyveres, gerilla, szabadságharcos, esetleg maga is katona. Aki nem politikai célokból teszi, az bűnöző (és/vagy elmebeteg). Helyszín, ideológia nem számít.
ukridge, továbbítanád a megoldást a New York Timesnak? :-)
8.
pipas56
2008. 12. 16. 9:16
Kérdés! Nem tekinthető áldozatnak az ki a terrort elköveti? Ami a médiában megjelenik azok az emberek nem csak áldozatai,(a terror cselekmények elkövetöi) egy gyakorta demagóg, minden emberitől elrugaszkodott, bujdokló,vezetői rétegnek? Tudom s számomra is elfogadhatatlan a gyilkosság, bárki lett légyen is az áldozat, de ezek az emberek nem agymosottak? Nem azokat kellene elfogni és magánzárkába életfogytig zárni akik, mentálisan befolyásolják-avagy mindenféle dogmákkal tartják fogva azokat az embereket akiknek amúgy is fogékonyságuk van erre? Átvitt értelemben ez alól a Magyar társadalom, egyes csoportjai sem kivételek!
9.
ukridge
2008. 12. 16. 9:25
pipas56: Az én véleményem szerintem nem: saját akaratukból csatlakoztak, és vállalták a terrort. Mindenki felelős a saját tetteiért. Az más kérdés, hogy a felbújtók felelőssége még az elkövetőkénél is nagyobb-e (szerintem igen).
Az elkövető viktimizálása és az áldozat felelőssé tétele szerintem életveszélyes játék, és ez nagyipari méretekben folyik úgy itthon, mint a világban.
Ha valóban érdekelnek az ilyesféle morális dilemmák, akkor ezt a korábbi cikket javaslom. Itt tényleg nagyon nehéz kiigazodni, ki tettes és ki áldozat. Vagy egyszerre a kettő?
verbalnumera.nolblog.hu/archives/2007/04/12/73863/
De ez eléggé más történet, mint az iszlám terror.
10.
pipas56
2008. 12. 16. 10:27
Jó Magyaros kifelyezéssel élve :a tettes ismeretlen! Holott a kialakult helyzetért van ám nagyban felelőssége az akkori, nem csak a mosti vezető gazdasági hatalmaknak. Utalnék a Marsal (ha nem jól írtam bocsi) tervre, ami a háború utánni újjáépítéshez volt,soha nem feledhető segítség. Nem elhanyagolható az a vélemény, miszerint a segély pénzben, élelmiszerben való kimerítése,időszerűségét megkérdőjelezni ugyan nem lehet, de talmi a látszat. Több nagytudású ember véleményét osztom e tekintetben, nem a segély a megoldás , hanem az esély megteremtése arra ,hogy maguk tudják megteremteni a megélés lehetőségét. Nem egyszer halható volt már, a segélyek nagy részét ellopják az arra illetékesek, kik annak szétosztásáért lennének felelősek! A fejekben lévő tudást nem lehet ellopni, persze ahhoz,hogy átfogó változásokat eszközöljenek ezen a téren is ,sokkal nagyobb odafigyelés, több Elkötelezett Emberre lenne szükség! Nem beszélve arról, hogy a nagy vilgszervezetek ne fessék magukat,egyre szebbnek,s jobbnak, hanem néven kellene nevezni a gyereket,-ugyan is ennek a gyereknek mosti helyzetéért nagyban vagyunk felelőssek mi is. Sajna a nyomor nemzetközi, csak nem mindegy hol éli meg az egyén. Szerintem!!! A nyomor felszámolásához a fejekben kellene előbb rendet tenni. Az emberségesség számomra megkérdőjelezhetetlen erény ,nyilvánuljon az meg bármiben s bárhol!!
11.
ukridge
2008. 12. 18. 15:33
Judit (re 7), bocsánat, az történt, hogy trollok támadás alá vonták a blogot, és megszigorítottam az automata kommentszűrést. Ennek lettél időszakosan véletlen áldozata, de már javítottam a hibát.
12.
StopSzmog
2008. 12. 18. 16:12
Kedves ukridge
Vetnél egy pillantást ide?
megeroszakoltak.blog.hu/2008/12/17/a_nok_elleni_eroszakrol_szolo_beszamolok_sajtonyelv
13.
judit
2008. 12. 18. 19:02
Nem gond, örülök, hogy végül nem tetted fel kétszer.
14.
MoT
2009. 01. 27. 10:33
talán kapcsolódik... metazin.hu/node/1613
Írja meg véleményét, kérdéseit!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneve, itt bejelentkezhet.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.