Ritka kivételtől eltekintve a szabad világ médiája közvetlenül és közvetve is hozzájárul a Közel-keleti lakosság pusztításához.

Ennél is tragikusabb, hogy a sajtó a konfliktust bőszen importálja Európába is. Nem nehéz megjósolni: itt is emberek fognak meghalni, és a sajtó felbőszült felelőskeresése során a főbűnös, önmaga hiányozni fog a vádlottak padjáról. Hogyan jutottunk ide, és mi lesz ebből?

Az első kérdésre egyetlen szó a válasz: posztmodern. Ezúttal a posztmodern újságírás. Az az újságírás, amely sutba vágja a sajtó értelmét, és felhagyott a tárgyilagos tájékoztatással. A tények szerepét ugyanis az érzelemgerjesztő üzenetek vették át. Egy jó meszidzs felér száz ténnyel. És ha megvan a meszidzs, akkor azt addig kell kopipésztelni, amíg ténnyé szilárdul. Így lesz néhányak véleményéből tény, miközben az események el sem jutnak a hírfogyasztókhoz.

A BBC úgy döntött, hogy nem adja le a 13 brit segélyszervezetet tömörítő DEC hirdetését, amelyben a gázai nélkülözők számára gyűjtenek pénzt.

Az egykor legendás hírgyár két dologgal indokolta döntését. A segélyek célbajuttatása nem garantált, illetve szerintük a hirdetés megjelenítése a társaság pártatlan pozícióját veszélyeztetné.

Az első kifogás azért felháborító, mert bár a segélyek körül hatalmas a káosz, a BBC ezek egyikéről sem számolt be.

Ha eddig kétségeink voltak afelől, hogy a BBC infantilis és egyoldalú hírszerkesztése milyen okokra vezethető vissza, mától ne legyenek.

A BBC láthatóan kiválóan értesül az eseményekről, pontosan tudja, hogy a segélyszállítmányokat a Hamasz kénye-kedve szerint dézsmálja. Egy 16 kamionból álló segélykonvoly a tenyérnyi Gázában nyom nélkül szívódik fel, a sofőrök gyalog menekülnek Egyiptomba.

Miközben újabb segélyek iránti felhívások jelennek meg, a Gázában saját infrastruktúrával rendelkező segélyszervezetek mindegyike elmondta, hogy raktáraik telve vannak, az utánpótlás folyamatos.

Amire szükség volna, az az, hogy Izrael engedje be az építőanyagokat is, hogy helyreállíthassák a víz-, csatorna-, áramellátást. Ez viszont kényes téma, hiszen ezek kiváló rakéta-alapanyagok. Az elmúlt években többmillió dollárnyi segély érkezett Gázába, hogy a tragikus szennyvízkérdést megoldják. A csövek megérkeztek, azonban beépítésre nem kerültek, bár a raktárakból eltűntek.

Mondom, ezek egyikéről sem tájékoztat a BBC, azonban a segélyfelhívást nem teszi közzé.

A másik indok a pártatlanság veszélyeztetése. Ez egyszerűen nevetséges. A BBC ebben az ügyben már nagyon rég elveszítette a pártatlan pozícióját mindazok szemében, akik több helyről tájékozódnak. Az izraeli hadművelet kezdete óta pedig a teljes BBC átkapcsolt Pravda-üzemmódra.

Meggyőződésem, hogy az összes gázai sebesült megjárta már a nappalimat. Akivel nem a TV-ben találkoztam (szia Rayyan, gyógyul már a kezed? Látom, tegnap óta lecseréték a kötést.), az az interneten köszönt rám.

Még az „utca emberét“ is név szerint ismerem. A gázai vélemények című rovat ugyanis arra szolgál, hogy Jancsi-Pista nézőpontja alapján képet kaphassunk arról, mit gondolnak a csatározások vesztesei. Nos, a három megszólítottból egyedül Ahmed újszerű figura (se vezetéknév, se fotó), aki frankón elmondja, hogy nem nyilatkozna, mert jót nem tud mondani, rosszat meg nem akarna: a Hamaszról unokaöccse is rosszat mondott, erre lábon lőtték. Pedig ő nem is a BBC-nek nyilatkozott.

A másik két Jancsi-Pista viszont régi ismerősöm, egyikükről még stúdióban készült portréval is rendelkezik a BBC. Mindkettő azzal kezdi, hogy ő „független“. Majd azt is közlik, hogy bár ők nem szavaztak a Hamaszra, támogatják a terrorszervezetet. Ők azonban negyedévente eljátszák a Jancsi-Pista szerepét a BBC-n, ráadásul mindkettőt lebuktatja a Google: évek óta iszlamisták.

Hogy az micsoda? Hát ők olyanok, akik hardcore kalifátust szeretnének „varázsolni“ Gázából. Olyat, ahol az iszlám törvények képezik az egyetlen törvényt. Kézlevágások, megkövezések, hétéves kislányok férjhezadása, miazmás. Amint létrejön a kalifátus, lehetővé válik az arab országok vezetőinek felkoncolása, és a kalifátus terjeszkedése.

Nem, ilyesmikről nem beszél a BBC, így aztán az egyszeri hallgató azt sem érti, hogy az „arab testvérek“ miért nem segítenek szegény Hamasznak. De ez nem is fontos a BBC szerint, épp elég, ha bemutatják, hogy szegény Hamasz magára maradt (Iránnal együtt).

A magukra maradt, menekültekkel súlyosbított gázaiak ugyanis méltán számíthatnak minden „baloldali gondolkodó“ támogatására. Ez már ismerős?

A Népszabadság Bayer Zsoltja a demokráciát okolja a háborúért, TGM pedig kisajátítja magának az értelmiségi címkét, gond nélkül kirekesztve mindazokat, akik nem csak a Le Monde-ból, a Guardianből, az Independentből, a BBC-ből és a Munkáspárt lapjából, a Szabadságból tájékozódnak.

A BBC számára az egész konfliktus a gázai civilek haláláról és szenvedéséről szól. Ez kétségkívül része a történetnek, de mitől vált központi szereplővé? Ráadásul a mindent elborító felszínes bulvár mögé nézve számos kérdés bukkan fel: miért nem gyerekkatona az a 13-18 éves, aki fegyverrel kezében válik az öldöklés áldozatává? Ő miért gyerek? Ki adott fegyvert a kezébe? És a többbiek miért nem vették ki a kezéből?

És ki mondhatná meg, ki a civil? Az a nő, akit nővérei gyászolnak jajgatva, miután egyetlen golyótól felrobbant? Pech, pont a robbanóövét érte találat. A gyász talán annak szól, hogy halála így értelmetlenné vált? Legalább néhány zsidót is megölt volna.

Hová lettek a Hamaszos áldozatok és sebesültek? Én ugyanis egyet sem láttam a BBC-n. Izrael fantomokkal háborúzott 22 napig?

Nem folytatom, a BBC összes „híre“, és „tudósítása“ infantilis propaganda. Eközben persze a legalapvetőbb etikai normákat is felrúgta a csatorna.

A BBC egyetlen egyszer sem jelezte riportjaiban, hogy  munkáját gátolja a Hamasz. E szervezet dönti el, hol és mit lehet felvenni, kivel lehet interjút készíteni. Persze az ügyes újságíró képes kibújni a cenzúra alól, főleg, ha külföldi. A BBC azonban két gázai palesztin tudósítójára bízta a háborút, ami önmagában nevetséges. Mivel mindketten tudják, hogy családjuk élete a tét, riportjaikban kerültek minden, a Hamaszra nézve negatív hírt és véleményt.

A BBC nem tett eleget kötelességének, hogy nézői számára jelezze, a kapott tudósítások cenzúrázottak, pedig ennél alapvetőbb etikai norma talán nem is létezik a sajtóban. A BBC három hétig minden egyes anyagában megjegyezte, hogy Izrael nem engedi be tudósítóit Gázába. Ugyanakkor elfelejtkeztek arról, hogy Gáza Egyiptommal is határos. A BBC szerkesztői azt sem feszegették, hogy a kirendelt tudósító miért nem volt Gázában a háború kitörésekor.

 

 A BBC ma reggeli műsorában Mark Thompson, a Trust elnöke (jobbra) magyarázza el, miért nem reklámozzák a segélyfelhívást, miközben épp ez alatt ücsörög . . .

Forrás: BBC

 

(Azért, mert épp szamaragolt. Jól olvassák: hosszadalmas naplót írt arról, hogy a bibliai idők utazását manapság milyen nehéz megtenni. Az, hogy eközben lejár az amúgy is csak papíron létező tűzszünet, eltörpül amellett, hogy a szamártúra során lépten-nyomon lehet Izraelt kritizálni.)

A BBC arról sem számolt be, hogy a gázai sajtószékház első emeletére beköltözött a Hamasz, így ki sem léphettek onnan „kísérők“ nélkül. Az sem vált fontossá, hogy a sajtószékházból is rakétákkal lőtték Izraelt.

Eközben BBC tudósítók Cipruson hajóba szálltak, hogy a segélyszervezetként PR-olt, de saját bevallásuk szerint sem segélycélú Free Gaza bárkán „megtörjék“ az Izraeli blokádot. A szervezet valódi céljának bemutatására sajnos nem maradt hely a tudósításokban.

Nem folytatom, a BBC pártatlanság látszatát is feladta, etikai elvek sorozatát sérti meg naponta Közel-keleti tudósításaival.

Ezek után a pártatlanság esetleges veszélybe kerülésére hivatkozni egy segélyfelhívás elutasításakor gyalázatos cinizmus.

Ráadásul arra is rávilágít, hogy a BBC nem valamiféle humanizmusból adta fel hírgyári pozícióját és vált ócska propaganda-gépezetté. Bár szakmailag ez ugyanúgy vállalhatatlan, de talán emberileg érthető lenne (főleg, ha feltételezzük, hogy 13 éves kiskamaszok szerkesztik a BBC-t).

 

Humanizmus?

Másról van itt szó, és ennek semmi köze a humanizmushoz. Azt a „baloldali értelmiségre“ hagyja a Beeb, és örömmel jelentem, hogy ilyenből van végre sajátunk is, a kirekesztő Gazsi.

Ha jószándékúan nézem, akkor valami teljesen félreértelmezett küldetéstudatról van szó a BBC, és társai esetében. Arról, hogy szerintük a nyugai világ nem válaszolhat fegyverrel a XXI. században, hiszen kultúrlények a zöld posztós csatatéren vívnak. Tegyük gyorsan hozzá: egymással. De mi a helyzet akkor, ha saját lakosságát sakkbábunak, ellenségének lakosságát pedig céltáblának tekintő söpredékekről van szó? Ez nem könnyű kérdés, ezért a BBC végtelen felszínességében fel sem teszi.

Ha rosszat is feltételezek a BBC-ről (és a csatorna mindent elkövet azért, hogy legyen okunk minden rosszat feltételezni), akkor a fennáló kapitalista, demokrata nyugati világ elleni lázadásokat karolja fel a csatorna, legyen szó bárkiről és bármiről.

Az iszlamista terrort ugyanis nehéz másként nézni, mint életmódunk, értékrendünk és filozófiánk elleni lázadást. Így aztán a lázadók „kisebb hibái“ (mecsetekből, ENSZ iskolákból háborúzni, civileket halomra gyilkolni és gyilkoltatni, mentőautókat katonai célokra használni, stb.) jelentéktelenné válnak a „szent ügy“ érdekében.

Nem úgy a lázadók ellen fellépők vélt, vagy valós „kisebb hibái“. Tegyük hozzá: ha épp a gyűlölt Izrael, vagy a szintén gyűlölt Amerika az, akikkel szemben vádaskodni lehet, annál jobb.

Talán kezd érthetővé válni, hogyan kerül egy platformra TGM Morvai Krisztinával. Merthogy ez nem véletlen együttállás, jobb, ha megszokjuk (egyedül abban bízhatunk, hogy Gazsi rájön előbb-utóbb, hogy marha rossz helyen foglalt helyet, de harcos és ostoba követőket fog maga mögött hagyni, akiktől nem fogja győzni az elhatárolódást). A kurucinfó legjobb Izrael-ellenes anyagai a TGM elvbarátai által megkaparintott Independentből származnak. Ja, hogy erről nem ír a Népszabadság?

 

 

 

 

Így lesz hát a fennen hirdetett (ál)humanizmusból gyilkosság, a média küldetéstudatából morális métely és etikai káosz.

Sőt, öldöklés is. Ha ugyanis Izrael úgy ítélné, hogy tettei határozzák meg a róla kialakított véleményt, akkor ezt nyilván figyelembe is venné döntései meghozatalakor. Más a helyzet, ha az első lövés előtt tudni lehet, hogy médiatárgyaláson háborús bűnöst faragnak belőle, tekintet nélkül a tényekre.

Öldöklés lesz abból is, hogy média nem valós súlyának megfelelően mutatja be az eseményeket. Az iszlamistákat két dolog fűti: a nyereség és a veszteség. Előbbi az erő bizonyítéka, utóbbi pedig haragot és gyűlöletet szít. Minden mindegy, csak folyjon a vér.

Ha van értelme a küldetéstudatnak a sajtó esetében, akkor az pont a gyűlölet csökkentése, de semmiképp sem annak szítása lenne.

Ha a posztmodern szerint nem létezik objektív valóság, így pártatlan újságírás sem (baromság), az azért ne azt jelentse már, hogy minél pártosabb egy orgánum, annál jobb. Azt viszont jelenthetné, hogy saját gyerekeink felé vagyunk elfogultak, ha már.

A túlfűtött gyűlölet emberek életébe fog kerülni, és míg arról lehet vitázni, hogy a mostani háború áldozatai elkerülhetetlenek voltak-e, a BBC áldozatai nyilvánvalóan elkerülhetők lennének.

A valóság eltorzítása sosem vezet jóra. És akik azt gondolják, hogy Izrael megbélyegzésével, a terror melletti feltétlen kiállással előbbinek ártanak, hatalmasat tévednek. Izrael már rég nem létezne, ha az a BBC-n, avagy a „progresszív baloldali értelmiségen“ múlt volna. Valahogy a mostani ellenszenvet is túl fogja élni.

Európa viszont nincs ilyen jó helyzetben. Elpuhult, eltunyult, a világ morális leckéit meg nem tanuló, valamint infantils, egymondatos igazszágok kontinensévé vált.

A legtöbb halott: csecsemő, jobb- és baloldali gondolkodó, hívő és ateista ennek lesz áldozata, és őket itt kell majd eltemessük, Európában.

Azok, akik napi 24 órában torzítják, és egyoldalúan szűrik a híreket, többet tehetnének e tragédia megelőzéséért, mint bárki más. Az események ismeretében ugyanis TGM és társai lapos fejtegetései már egy érettségi birtokában nevetségessé válnának.

Helyes volt-e a BBC döntése segélyszervezetek ügyében?

A helyzet teljes fonákságát jól mutatja, hogy igen. A BBC indokai nevetségesek és álságosak, azonban a morális rohadás nem kíméli a segélyezőket sem. A DEC kizárólag a legnagyobb humanitárius katasztrófák esetén lép fel, az „átlagos tragédiákat“ a tagszervezetekre hagyja. Legutóbb a cunami és Darfúr kapcsán volt DEC kampány. Sem a többtízezer halottat okozó zimbabwei kolerajárvány, sem a Kongó-Ruanda-Uganda határvidéken kiújult harcok (becslések napi 500 és 1500 halott között) nem érték el az ingerküszöböt. Egyik helyen sincs annyi segélyszervezet és készlet, mint Gázában.

Arról nem is beszélve, hogy csak tavaly több embert ölt meg a Hamasz, mint amennyi a mostani a áldozatok száma. Ebből arra következtethetünk, hogy e segélyszervezetek nemcsak az áldozatok szerint tesz különbséget a nélkülözők között, hanem aszerint is, hogy kinek az áldozatai ők.

Ennél is kellemetlenebb, hogy a 13 alapító tag közül egyre többen keverednek bele a politikába, ami összeegyeztethetetlen a humanitárius segélyezéssel. Az Oxfam, a Christian Aid napi szinten intéz kirohanásokat Izraellel szemben, az Islamic Relief pedig ki van tiltva Izraelből, minekutána kiderült, hogy esetében a gyűjtött segélyek nem úgy kerültek a Hamaszhoz, hogy az erővel elvette (ez ugye normális), hanem azt kékszegélyű kistányéron nyújtották át.

Az persze nem fér bele a BBC világképébe, hogy egy segélyszervezet politikai alapon válogatna az áldozatok között, sem az, hogy terroristákat segélyeznének. Így aztán e kényelmetlen szituációról hallgat e pártatlanságára oly kényes adó.

Végiggondolták-e e küldetéstudatos humanisták, mi a következménye annak, ha a humanitárius segélyezés belecsúszik a politikai térfoglalás küzdelmeibe? Lesznek majd rossz helyen lévő áldozatok, akik magukra vessenek?

A meg nem tanult morális leckék sora sajnos jóval hosszabb annál, mint ami először látszik.

Eközben a BBC saját magából csinál épp morális hőst: ragaszkodik döntéséhez, erről eddig tíz cikket közölt. Ezekben rendre felhívja a világ figyelmét arra, hogy sem politikusok, sem pedig a szerveződött demonstráció nem csorbíthatja függetlenségét. Eközben százszor akkora reklámot csinált a DEC-nek, mintha leközölte volna a hirdetést, ráadásul a döntését indokló cikkekben közli a DEC elérhetőségeit is (!).

A legsúlyosabb pedig az lesz, amikor a pártosságát közszemlére tevőkkel szemben ezt az incidenst fogja a Beeb ellenérvként felhozni. (Vagy, ami még ennél is ijesztőbb: már elindult a propaganda, miszerint maga Izrael áll a segélyfehívás mellőzése mögött.)

A tiszteletet ugyanis tisztességes tájékoztatással lehet kivívni, azt nem adják ilyen olcsón. Ha BBC tisztességesen tudósított volna az elmúlt hetekben (és években) a Közel-keletről, akkor föl sem merülne most a pártatlanság kérdése.

A BBC ráadásul nem érti (vagy úgy csinál, mint aki nem érti), hogy a terrorbarátságát és Izrael-ellenességét viszolyogva szemlélők korántsem érzéketlenek az emberi tragédiák iránt, így a nélkülözők számára gyűjtő felhívás leközlése nem váltana ki ellenérzést belőlük. Épp a BBC az, ahol nem értik, hogy folyamatos támadások alatt élni akkor is szörnyű, ha alig van áldozat.

Azok után, hogy éveken át „magára húzta“ a BBC a legaljasabb társaságok propagandáját, vajon mit ártana „jó hírének“, ha – a BBC szándékai ellenére – kitudódna a széles nyilvánosság számára, hogy a DEC néhány tagja füle mögött több a vaj, mint az egészséges lenne?

Végül egy gyors körkép arról, mi csapódik le mindebből a magyar médiában. Szórványos, slendrián és hibákkal tűzdelt beszámolók. A MÚOSZ honlapja  szerint a brit kormány tiltakozott a BBC döntése ellen, ami komplett hülyeség. A HírTV beszámolójából  pedig egyetlen szó sem igaz.

Sajtónk a megszokott módon kapcsolódott be a világ eseményeibe. Kész szerencse, hogy Gazsi olvas Le Monde-ot.


ukridge