Nem tudna valaki segíteni? Akárhogy próbálom, nem jön ki a mondóka:

 Csak mert az van, hogy az Északi Sarkon a jég végre nagyobb, mint bármikor az elmúlt években:

A naponta frissülő kép itt érhető el.

A piros vonal egészen konkrétan meghaladja a Hansenék (NASA) által etalonnak tekintett elmúlt 6 éves görbéket. Szeptemberben és októberben azzal volt tele a média - akkor még működött a mondóka -, hogy 

• Jajj, idén jobban elolvadhat a jég, mint tavaly - mi lesz a jegesmacikkal?
  
• (kicsivel később) Na jó nem, de csak épp, hogy -ez nem jó a maciknak!
  
• (még később) Akkor is, a jég előbb-utóbb el fog olvadni - és akkor mi lesz a jegesmacikkal?
  

Ezek a jövőre vonatkozó vajákolások, illetve a múltól szóló lekicsinylő értékelések HÍR-nek számítanak, míg az az egyszerű tény, hogy bazi nagy a jég, valahogy  nem jutnak el az inciri-finciri olvasóhoz.

Aki aztán halálra aggódja magát, hogy mi lesz, ha sem az ENSZ, sem az EU nem tud megállapodni a kibocsátáscsökkentésben.

Szóval elkelne egy kis segítség. Hol rontottam el a mondókát? Mindenesetre a jegesmaci mindenkit csókoltat és kéri, hogy hagyják békén.

ukridge

Múlt héten furcsa dolgok történtek az Európai Parlamentben. Egy szavazáson az MSZP képviselők megakadályozták, hogy izraeli diákok, tudósok, művészek jöhessenek az EU-ba, míg Szíriával épp most köt szomszédsági szerződést az Unió. A párt hazai politikájával nehezen összeegyeztethető döntésről a hazai sajtó egyáltalán nem számolt be. Egy hét alatt sikerült utánajárnunk, mi is történt, és kipróbáltuk, hogyan működik az európai demokrácia.

Meghallgatás

Múlt kedden Cipi Livni Brüsszelbe látogatott, ahol több találkozón is részt vett. Az izraeli külügyminiszer egy NATO találkozó és a mediterrán biztonsági konferencia mellett az EP Külügyi Bizottságában szervezett meghallgatáson is részt vett.

A meghallgatáson a képviselők meglehetős vehemenciával estek neki vendégüknek. A nemzetközi sajtóból az alábbi figyelemreméltó részletek derülnek ki:

A meghallgatás végén a „Vörös Danny"-ként ismert Daniel Marc Cohn-Bendit, az Európai Zöldek vezetője tett fel kérdést Livninek. „Egy kérdést szeretnék önnek feltenni: A palesztín gyerekeknek másfél órát kell utazniuk az iskolába az ellenőrzőpontok miatt? Ez hihetetlen."

A felháborodott Livni válaszában Szderotban és más, a Gázai-övezethez közeli településeken élő izraeli gyerekek helyzetét ismertette: ők gyakran egyáltalán nem jutnak el az iskolába, mivel Gázából rakétákkal lövik a lakhelyüket.

Livni hangsúlyozta, hogy a palesztinok annak ellenére lövik folyamatosan rakétákkal az ártatlan izraeli lakosságot, hogy Izrael már rég kivonult Gázából. Az ellenőrzőpontok a terrorizmus elleni küzdelem eszközei, ezért a kritikát nem Izraelnek kellene címezni.

„Ön szerint én, mint emberi lény azt szeretném, ha szenvednének? Egyáltalán nem kívánom ezt, de képzelje magát az én helyembe – milyen lehetőségek vannak?" – kérdezett vissza Livni.

„Nem tudok csodát tenni: a terror ellen küzdeni és egy rezsimet leszerelni anélkül, hogy mindez a lakosságra hatással lenne." – utalt az EP teljesíthetetlen elvárásaira a külügyminiszter.

A felfokozott hangnemű meghallgatáson a belga Veronique De Keyser (szocialista frakció) kijelentette: "Számunkra a ciszjordániai telepesek és gyarmatosítók elfogadhatatlanok, én nem teszik lehetővé a tárgyalást." (Forrás: YNET  ,AP )

Cipi Livni az EP Külügyi Bizottságának meghallgatásán

A magyar sajtóban talán csak a Népszabadság foglalkozott  az eseménnyel, viszont  a diplomáciában szokatlan hangnemről igencsak tompítva számolt be; a fenti részletek egyike sem jelent meg magyarul.

A meghallgatáson információink szerint egyetlen magyar EP képviselő sem vett részt. A külügyi bizottság egyedüli hazai képviselője, Szent-Iványi István (SzDSz) egy emberi jogi konferencián volt, míg Lévai Katalin (MSzP), aki  az Izraellel fenntartott kapcsolatokért felelősfelelős EP küldöttség póttagja, a Jogi Bizottság ülésén vett részt.

Szavazás az EU és Izrael szorosabb együttműködéséről

Másnap az Európai Parlament ülésén a képviselők szavaztak a kulturális, tudományos szerződések megkötését lehetővé tevő tervről, melyről a magyar sajtó egyáltalán nem számolt be.

A szavazás végül arról szólt, hogy elhalasszák-e a a közös akciótervről szóló döntést határozatlan időre. A képviselők 194 igen és 173 nem szavazattal a halasztás mellett döntöttek.

Az Európai Bizottság és a Tanács határozatával szembehelyezkedő EP-ben az Európai Néppárt van többségben, akik elkötelezettek az izraeli kapcsolatok mélyítése mellett – bár információnk szerint több képviselő is a halasztás mellett voksolt. A Liberálisok (ALDE) hasonló állásponton vannak, míg az Európai Szocialisták, az Egyesült Baloldal (kommunisták) és a Zöld Párt nem először akadályozza az EU és Izrael közeledését.

Az európai baloldal és Izrael viszonya

A nyugat-európai baloldal régóta kritikus Izraellel szemben, miközben lelkesen támogatják a palesztin érdekeket. Hettie többször is beszámolt (újságírók izraeli bojkottja, Eurovíziós dalfesztivál bojkottja, eltörölni Izraelt, Egyetemi tanárok bojkottja) különböző baloldalhoz köthető szervezetek bojkottfelhívásairól. Hol az egyetemekről akarták kitiltani az izraeli útlevéllel érkezőket, hol az izraeli termékek bojkottjával próbálták elérni a palesztin arabok helyzetének javítását.

A mostani szavazást megelőzően számos – az EU által finanszírozott – civil szervezet szólította fel híveit, hogy levélben kérje EP képviselőjétől az Izraellel kötendő megállapodás elhalasztását. A különböző tőke- és globalizációellenes, valamint zöld szervezetek a tevékenységükhöz nem kapcsolódó Közel-Kelet ügyeiben meglepően aktívnak bizonyulnak.

Emellett az Európai Szocialista Párt több tagpártja (ír, belga, francia, stb) is külön sajtóanyagban szállt síkra az izraeli közeledés elutasítása mellett, sőt többen a döntést üdvözlő kommunikét készítettek.

Baloldali vádak és morál

Az Izraellel szemben megfogalmazott vádak sokrétűek. A gázai blokád, a hebroni telepesek ügye is szerepel az ország bűnlajstromán amellett, hogy az Annapolisban év elején elfogadott béketerv sem fog a tervezett év végi határidőre megvalósulni. Mindhárom kritika, de a legutóbbi feltétlenül több fél együttműködését igényli.

Az izraeli álláspont minden kérdésben ellenkezik az európai baloldal felfogásával: a blokád a terrorizmus elleni küzdelem alapvető eszköze, a néhány hónapot megélt tűzszünet alatt sokat enyhítettek a korlátozásokon, és csak a rakétatámadások kiújulásával szigorítottak ismét. A hebroni telepesekkel szemben az izraeli hadsereg lépett fel erélyesen, így egyértelmű, hogy az állam nem támogatja akcióikat. A béketerv pedig több sebből vérzik: a de facto két részre szakadt palesztin vezetés már rég nem tárgyal egymással, jelenleg emberrablások, kínvallatások jelentik a két fél közti „kommunikációt". Eközben Izraelben előrehozott választások lesznek, a jelenlegi kormány már nem rendelkezik megfelelő legitimitással  stratégiai kompromisszumok megkötéséhez.

Az EP baloldali és zöld frakciói mindezek ellenére meg vannak győződve arról, hogy morálisan vállalható Izrael – pontosabban az ország művészeinek, tudósainak és diákjainak - kvázi megbüntetése, míg az EU a terroristákat támogató, iránbarát Szíriával fog ratifikálni szomszédsági szerződést.

Múlt héten az EU 10000 iraki menekült befogadásáról is döntött. E menekültek nagyrésze a szír-iraki határon rekedt: a másfél millió menekültet befogadó Szíria néhány ezer menekültet nem enged belépni az országba, Irak viszont kiléptette őket, és nem engedi őket vissza. Egy másik, iraki menekülteket fegyverrel őrző tábor Szíriában található, míg egy harmadik Irakban, a határtól 500 méterre.

Az Al-Tanf menekülttábor 2008 októberében

E menekültek palesztinok, az arab világ pedig rossz szemmel nézi az őket befogadókat. A pénz, élelem és alapvető higiéniai, egészségügyi infrastruktúra nélkül maradt ezreket az EU anélkül fogadja be, hogy a környező országok (fentiek mellett Jordánia) humanitárius kötelezettségüket származási alapon elutasító politikáját bírálná (esetleg elhalasztaná a szomszédsági szerződést).

Bár a hivatalos médiában iraki menekültekről van szó (magyarul egyetlen hír sincs e témában), az ügylet furcsaságára utal, hogy az Unió engedélyt kért több arab országtól is, hogy segítséget nyújthasson a nélkülözőknek.

Moralizálás és a média a Közel-Keleten

A Közel-Kelet ügyei kapcsán a szokásosnál is jóval nehezebb anélkül moralizálásba bocsátkozni, hogy az ítélet ne tűnjön se a helyzet teljes félreértésének, se relativizálásnak. A hivatalos média ugyanis megdöbbentően torz képet fest a térségről, és a nyugat-európai baloldali média élenjár ebben. Az utóbbi időben például minden alkalommal eljutott a hazai hírolvasókhoz is, amikor Izrael nem engedett be újságírókat a Gázai övezetbe. Arról viszont egyik nyugati orgánum sem számolt be, hogy ugyanezen időszak alatt Gázából kitiltották az összes, nem Hamaszhoz köthető újságírót, míg Ciszjordániában a Hamaszhoz köthető újságírókat börtönöztek be. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy jelenleg az Al-Jazeera is ki van tiltva, azonban erről az arab hírtelevízió nem számolt be. Miközben a Riporterek Határok Nélkül szervezet folyamatosan kritizálja Izraelt, a fentiek egyikét sem tartotta olyan súlyúnak, hogy megszólaljon.

A médiában azzal sem találkozhatunk, hogy a Hamasz megtiltotta a Gázai-övezet lakóinak, hogy az idei hadzson (mekkai zarándoklat) részt vegyenek. Ugyanígy hallgatna a média, ha Izrael korlátozná vallásuk gyakorlásában az arabokat?

Az európai pártok Közel-keleti politikája

A morális dilemmák mellett az is kérdés, hogy mi lehet a célja az Izraelt büntetésből izoláló politikának, illetve, hogy sikeres lehet-e egy ilyen politika.

Szent-Iványi István nem támogatta a szavazás elhalasztását. A liberális képviselő elmondta: az ALDE (liberálisok) az Izraellel kötendő megállapodáshoz való hozzájárulás megadását támogatják, de a képviselőcsoportban is akadtak a halasztás mellett voksolók is. Az EPP (Néppárt) is hasonló álláspontot képvisel. Az EP baloldala (kommunisták, szocialisták, zöldek) a halasztás mellett szavaztak.

Hegyi Gyula és az MSZP delegáció döntően a PES (szocialisták) többségi álláspontjának megfelelően a halasztás mellett voksoltak. Ennek okait firtató kérdésünkre a képviselő elmondta:"Az Európai Szocialista Párt híve az EU és Izrael közti kapcsolatok fejlesztésének, de ez nem lehet független a Gázában és másutt kialakult válságos helyzettől. Az EU és Izrael közti kapcsolatokat fel kell használni a kritikus helyzet mérséklésére, a béke megteremtésére."

Jelzésértékű, hogy az Európai Szocialista Párt többi tagjától eltérően a Kelet-európai tagpártok – így az MSZP – mélyen hallgatnak arról, hogy miként fest az új izraeli politikájuk.

“Mivel nincs olyan rendkívüli ok, ami miatt speciális magyar érdeket kellene érvényesítenünk, jó szívvel elfogadjuk a frakció kollektív döntését.”- nyilatkozta Hegyi a Verbális Numeráknak. Ezzel az állásponttal nincs egyedül az MSZP-s képviselő, pedig a kérdés nem ennyire egyértelmű. Három jelentős hullámban vándoroltak ki honfitársaink Izraelbe. Hertzl Tivadar követői után a haláltáborokat túlélők jelentős része is Izraelt választotta otthonául, végül 1956-ban is jelentős tömeg telepedett le ott.  A magyar származású izraeli állampolgárok európai kapcsolatainak blokkolásának kérdése társadalmi, gazdasági és morális kérdés is. A jelentős számú magyar származású lakossal bíró országok EU-s kapcsolatainak blokkolása eddig ellenkezett a hazai külpolitikai stratégiával.

A kialkult helyzetről Szent-Iványi elmondta, hogy az EP baloldala már jóideje szeretné elérni, hogy szankciós eszközként mondják ki az embargót az izraeli tudósok, diákok, művészek európai meghívására, illetőleg függesszék fel a kulturális és csereegyezményt. Ezek a kísérletek ezidáig kudarcot vallottak, ezért most más eszközhöz folyamodtak, mégpedig az egyezmények megkötéséhez szükséges hozzájárulás megadásának elhalasztásához. " Tehát nem elutasították, hanem határidő nélkül elhalasztották. Ez azt jelenti, hogy a csereegyezmény nem köthető meg, azaz a tudósok, művészek, diákok nem jöhetnek – bár ezt az EP nem mondja ki."- nyilatkozta a képviselő blogunknak.

Lévai Katalin irodája a feltett kérdések közül a meghallgatást érintőkre válaszolt ugyan, azonban a másnapi szavazással kapcsolatosakra többszöri levélváltás után sem érkezett válasz. Lévai álláspontja azért lenne különösen érdekes, mert nehéz döntés előtt állt: az Európai Szocialista Párt a halasztás mellett volt, viszont Lévai tagja az Izrael Európai Barátai nevű  politikusi klubnak is amellett, hogy az izraeli kapcsolatokért felelős bizottságban is póttag.

A FIDESZ a cikk megjelenéséig (egy hét alatt) nem válaszolt arra a kérdésre, hogy miként, és milyen megfontolásból szavaztak e kérdésben.

A fentiek számos kérdést felvetnek.

1. A hazai választó milyen módon szerezhet tudomást arról, hogy egy-egy kérdésben hogyan szavaz(ott) a hazai delegáció? A külföldi gyakorlattal szemben ugyanis sem a pártok, sem pedig a sajtó nem publikálja az álláspontokat, így csak a képviselők egyéni közlésére lehet hagyatkozni. Ez viszont felveti az EP képviselők elszámoltathatóságának és az uniós politika az utca emberéhez való közelítésének kérdést. Az EU ez utóbbi problémát okolja a Lisszaboni Szerződés ír elutasításáért, és az európai polgárok EU iránti apátiájáért

2. A magyar külpolitikai újságírás mennyisége és minősége nem teszi lehetővé, hogy az ország polgárai bekapcsolódjanak a világ eseményeibe. Az Európai Uniót érintő ügyek ezen belül is különös helyet foglalnak el. A csatlakozás óta a hazai jogszabályok egyre nagyobb része születik Brüsszelben, így a hagyományos belpol-külpol felosztásban nem egyértelmű, hogy a ‚kül'-ök közé való. A hazai, és közvetlen környezeti vonatkozások miatt részletezettségben és sokrétűségben sokkal (egyre) inkább a belpolitikához sorolandó. Ehhez képest értékelendő, hogy az EP Közel-Keletet érintő fajsúlyos és váratlan döntése nem olvasható magyar nyelven.

3. Az alapvető hírek hiányában nem lehetséges az EU formálódó külpolitikai ambícióinak elemzése sem, pedig az esetlegesen kudarccal végződő nemzetközi fellépések nem múlnak el nyomtalanul Magyarországon sem.

4. A legnehezebb kérdés, melyet már korábban is többször feszegettem: A nyugat-európai baloldal izrael-, cionizmus-, és zsidóellenessége meddig tartható a határainkon kívül? Képes-e az MSZP nyugati elvbarátai nézeteinek hangolására, avagy begyűrűzik hozzánk is a nem ritkán Izrael-bírálatba öltöztetett baloldali antiszemitizmus? Ebből a szempontból kiemelkedő jelentőségű, hogy ebben a kérdésben az MSZP az Európai Szocialista Párttal együtt szavazott. Valamint, hogy visszautaljak az 1. pontra, erről a hazai választóknak valamiképp értesülniük kell.

Ha máshonnan nem, akkor egy blogból.

ukridge

A deklaráció máig egyedülálló dokumentum, mely – igaz, egy soha nem látott világégés romjain -, elsőként rendezte cikkelyekbe a világ minden lakóját megillető alapvető jogokat.

A két éves, maratoni egyeztetésekkel tarkított előkészítés után végül nyelvre, kultúrára és vallásra tekintet nélkül írták alá 1948. december 10-én nemzetük nevében a nyilatkozatot az akkori ENSZ képviselők.

A nyilatkozat szerepe ma is alapvető: hivatkoznak rá alkotmányok, nemzetközi szerződések, nevében tüntetések és bojkottok zajlanak, a nemzetközi közösség ennek alapján gyakorol nyomást jogtipró rezsimekre.

Persze a nyilatkozat több cikkelyére is igaz, hogy a világon sehol nem tartják be azt teljes mértékig. Ez azonban nem von le semmit a nyilatkozat értékéből és érvényéből – ehelyett cselekvésre ösztönzi a humanistákat a világ számos pontján.

Megítélésem szerint nem lehet túlbecsülni a nyilatkozat fontosságát a ma és a jövő ügyeinek intézésében. Ezért tartom fontosnak, hogy egy gyors áttekintést készítsek arról, milyen mondanivalót tárnak elénk a közbeszéd formálói.

I. A hazai média és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Talán e blog olvasói számára nem lesz meglepő: médiánk számára az emberi jogok 60. születésnapja nem tartozik a közéleti kérdések közé.

• Nem lényeges, hogy megismertessék a nyilatkozat születésének körülményeit és annak tartalmát a közvéleménnyel.
• Nem lényeges, hogy összefoglalják, milyen hatással volt a világra a nyilatkozat az elmúlt 60 évben.
• Nem lényeges, hogy mérleget vonjanak az ország működése és a nyilatkozatban megfogalmazott egyetemes jogok között.
• Nem lényeges, hogy újonnan választott közösségünk, az Európai Únió emberi jogokhoz fűződő viszonyát bemutassák.
• Nem lényeges, hogy az emberi jogokra jelenleg leselkedő veszélyekről összefoglalót készítsenek.
• Ezek alapján nem meglepetés: nem lényeges, hogy a 60 évvel ezelőtt született nyilatkozat aktualitását, esetleges hiányosságait elemezzék.

A hazai sajtóban eddig egyetlen cikket találtam. Sose találnák ki, melyik lap foglalkozik az emberi jogokkal a kerek évfordulón: a Metropol. Igen, a pénzért árult lapok által lesajnált ingyenes bulvárlap.

Az évfodulóról egy mínuszos hírt sem adott a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Nemzet, a Hírszerző, az Index, az Origó. Az MTI honlapján található anyagok közt sem bukkanuk a témára, és mivel egyetlen közlemény sem terítette be a teljes médiát ezügyben, megállapíthatjuk, hogy ilyen anyag nem is készült a nemzeti hírügynökségnél.

Az MTI össze-vissza annyit tett, hogy beszámolt az ENSZ ünnepi üléséről, amit bátran nevezhetünk a téma megúszására való játszásnak.

Véleményem szerint elképesztő és megengedhetetlen, ami történt. Az emberi jogok melletti feltétlen kiállás ráadásul nem ideológia-függő kérdés: a világon bal- és jobboldali pártok, szociáldemokrata, avagy konzervatív médiák és szervezetek küzdenek az emberi jogokért – minden alkalommal hivatkozva az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára.

Nálunk persze ez nem így van: az emberi jogok védelme baloldali vircsaft. Mi sem mutatja ezt jobban annál, hogy a Magyar Nemzet pont a mai napot találta alkalmasnak (a mai napot is…), hogy két, a nyilatkozat tartalmába és szellemébe ütköző cikket közöljön.

Az első cikk a szexuális előítéletek ellen küzdő szervezetekről azt állítja, hogy „tolerancia címszó alatt a homoszexualitás kultúráját terjesztik“.

A másik cikk a hazai cigányságot, és vezetőiről alkot sztereotíp képet.
Az individumnak ebben a cikkben nem jutott szerep, ehelyett egy közösséghez tartozókról azok vélt közös tulajdonságai alapján mond ítéletet.

A Nyilatkozatot körülvevő hazai hallgatás nem csak önmagában felháborító, hanem a sajtó által naponta címoldalon hozott témák tükrében is: a széljőjobboldal egyre hangosabb és fenyegetőbb fellépései, a gyűlöletbeszéd korlátozásáról folyó politikai és társadalmi vita, a hazai cigányságot érintő problémák, az újjáéledő antiszemitizmus, a szegények elleni önkormányzati fellépés, a szegregált oktatás csak néhány olyan téma, amit nem lehet a Nyilatkozat nélkül értelmezni.

A sajtó azonban rágógumiként kezeli a fenti kérdéseket: minden botrányról beszámol, teret enged a véleménycikkeknek, aztán kiköpi.

A mostani hallgatás ékes bizonyíték arra, hogy a hazai médiában nem értelmezhető az emberi jogok egyetemessége, ez nem kiindulópont a mindennapi történések értelmezéséhez. Üres hivatkozásokkal nem lehet pótolni a minden embert megillető jogok bemutatását.

A külföldi hírek kapcsán legalább ennyire igaz mindez. Emberi jogok megsértése kapcsán a legtöbb olvasó Guantanamóra asszociál, esetleg még Darfurra. Tényleg ez az a két hely, ahol a legtöbb embert érintő, legnagyobb jogsértések történnek?

Összehasonlításul: a cikk írásának idején 3456 cikk található a 60. évforduló kapcsán a Google hírkeresőjében. A komoly orgánumok külön melléklettel is jelentkeztek, a sok példából az etalonként tisztelt BBC  és a Deutsche Welle-t emelem ki. Jó látni, hogy nem vagyok egyedül.

II. A civil szervezetek

Ma a Gödör Klubban több civil szervezet közös programot tart a nyilatkozat évfordulója alkalmából. Az Amnesty International, a  Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda, a Társaság a Szabadságjogokért és az Anthropolis Egyesület által összeállított program az alábbi kérdéseket járja körbe:

Nők elleni erőszak, romák diszkriminációja, véleménynyilvánítás határai, a „terror elleni háború“, kisebbségvédelem, szabadságjogok, emberi jogok a fejlesztésben.

A több, belföldi relevanciájú beszélgetés mellett az Anthropolis Egyesület nemzetközi kérdést tárgyal:
EMBERI JOGI MEGKÖZELÍTÉS A SZEGÉNYSÉG ÉS A KLÍMAVÁLSÁG ELLENI KÜZDELEMBEN

A téma rövid leírása szerint „(…) egy új összefogást inspirál a zöld, az emberi jogi és nemzetközi fejlesztési civil szervezetek, hálózatok, mozgalmak, a multilaterális intézmények (pl. az ENSZ), továbbá az északi és déli kormányok között.“

Ez az egyetlen vita, mely nem a hazai ügyekkel foglalkozik. A szervezetek nem tartották fontosnak, hogy a vallás- és sajtószabadság kérdésében, a demokrácia és az emberi jogok kérdésében megszólaljon. A bevándorlási kérdések szintén kívülesenek a rendezvény fókuszán.

Ehelyett a saját agendájuk nyomják - ezúttal a Nyilatkozat évfordulója apropójából. Ez az emberi jogok iránti tisztelet és alázat teljes hiányáról tanúskodik.

Az ajánlóban szereplő „terror elleni háború“ (így, idézőjelben!) kitétel viszont szöges ellentétben áll többek között az ENSZ főtitkárának nyilatkozatával. Ban-Ki Moon szerint  az ENSZ-nek kell a globális terrorizmus elleni fellépés élére állnia. A nemzetközi békét és biztonságot fenyegető jelenség veszélyei és az általa okozott károk mellett a főtitkár kiemelte:

„Meg kell védjük az emberi jogokat, melyeket a terrorizmus brutálisan megsért. Meg kell védjük az Emberi Jogi Nyilatkozat – mely holnap lesz 60 éves – értékeit.

Az „emberi jogvédő“ nemzetközi civil szervezetek többsége számára a főtitkár álláspontja elfogadhatatlan: az általuk gyűlölt Bush és Amerika által indított terrorizmus elleni háború azon túl, hogy nem minősül emberi jogok védelmének (ennek cáfolata bővebben: A terrozizmus és az Emberi Jogok ), hanem egyenesen az egyik legnagyobb emberi jogsértés.

Ilyen morális talajon áll a nálunk köztiszteletben álló, és a rendezvényt szervező Amnesty International is.

A fenti kórkép koronája az lesz, amikor a hazai sajtó „beszámol“ (i.e. bekopizza e szervezetek sajtóközleményeit) erről a rangos eseményről. Címként ezt javasolnám: Így ünnepeltek ti…

ukridge

ESTI UPDATE 20:00: A Hírszerző beszámol Sólyom László beszédéről, a Duna TV pedig az Amnesty International magyar elnöke segítségével fényezi a szervezetet. Az Infórádióban Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke beszél az emberi jogokról

Amikor a már a balok is jobbról támadják a BBC-t, azért érdemes lenne eltöprengeni.

Nem, nem arra gondolok, hogy Mark Thompson rittyentsen egy feljegyzést, hanem a Vince Mátyás vezette MTI-re, és az összes szolgalelkű előfizetőjére, akik – mint a futószalagnál szolgálatot teljesítő egyszeri melós – ugyanazt a rituális mozdulatsort végzik a szélsőbalos BBC által szállított anyagokkal:

Új anyagot már a szeme sarkábóll kiszúrja a szípídzsé menedzser*, bal könyök letámaszt, és a kisujj máris a Ctrl gombon pihen. Mutatóujj eközben a C billentyűt tapintja – már rég nem néz oda, nem most kezdte a szakmát -, majd kéjesen lenyomja. Most a hüvelykujj az Alt gombra nehézkedik, és középső- vagy gyűrűsujj eltalálja a TAB feliratot: Aknakereső. Nem jó, még egy TAB. Pucér nők, nem jó. Noch einmal.

Miután sikerült a szerkesztőségi rendszert megtalálni, azonnal pozícióváltás következik: kisujj a Ctrl-re, mutató pedig a V-re.

Szeme sarkából már a következő anyagot lesi. Nem, nem Sztahanovista, csak utál olvasni. Anyaglesés közben ugyanis nincs idő olvasni, pláne utánanézni (ezért a pénzért? viccel, főnök?) a szolgai másolás közepette. Esetleg lingvicisztikai deficittel küzd.

* szípídzsé menedszer: Copy Paste Journalist rövidítése

Szóval, amikor már az angol Munkáspárt képviselői is jobbról támadják a BBC-t, talán fel kéne ébredni itt a hírgyarmatokon is (kedveskéim, az van, hogy a történelemben először Ti saját magatokat gyarmatosítottátok, így nincs kire mutogassatok).

Amint már számtalanszor próbáltam magyarázni nektek: A BBC-t TESSÉK ELFELEJTENI, MINT FORRÁST AZ ALÁBBI TÉMÁKBAN:
- ISZLÁM,
- IZRAEL,
- USA,
- EURÓPA,
- KLÍMAVÁLTOZÁS,
- KÖRNYEZETVÉDELEM,
- KAPITALIZMUS,
- SZOCIALIZMUS,
- TERRORISTÁK.
(Hozzászólásban bővíthető a lista)

Ez utóbbit lesz a legnehezebb elkerülni, ugyanis ilyenek NINCSENEK a BBC-n.

Nem úgy nincsenek, hogy tiltva lennének, mert az nem lenne liberális. Csak annyira nincsenek, hogy a szerkesztők számára javasolják, hogy lehetőség szerint ne használják ezt a szót, de ők erről szabadon dönthetnek. (A szerk. rosszindulatú megjegyzése: Az elmúlt 7 évben (9/11 óta) még egyszer sem döntöttek úgy, hogy használnák e praktikus kifejezést.)

Helyette jöhet bármi. Például iszlamista szervezet fegyveres szárnyának tagja (ez rövid és kifejező, nem?), esetleg szélsőséges milicista, vagy például a mumbai „sajnálatos események“ (i.e.: lövöldözés, merénylet, támadás, de semmiképp sem terrortámadás, csak egy kis támadásocska) elkövetői - magyarra fordítva fegyveres fegyveresek.

Mivel ennek így tényleg nincs túl sok értelme, javaslom a felfegyverzett fegyveresek fogalom bevezetését Vince Mátyásnak, így a BBC által feltalált ‚armed militant‘ kifejezéssel is megismertethetnék a magyar hírfogyasztókat. (Talán a kifejezés jelentősége abban áll, hogy megkülönböztessük a fegyveres fegyvereseket a balettcipős, virágot szorongató fegyveresektől?)

A helyzet egyébként nem ennyire jó, és ezt magától a BBC-től tudjuk (bár erről ő maga nem számol be, hanem az India Times idézi az Al-Beeb szóvivőjét):

A Labour néhány képviselője érces torokkal szóvátette, hogy ha egy 18 milliós várost 60 órán át megbénítanak, 176 civilt kivégeznek, többszázat megsebesítenek, akkor EZ MI, ha nem terrorizmus?!

Erre is van válasz, nem hiába melóznak médiákok a BBC-ben:

„Ennek semmi köze a politikai korretséghez. Nem hívjuk őket szabadságharcosoknak. Fegyvereseknek nevezzük őket.
Az a helyzet, hogy a ‚terrorsita‘ fogalomnak nincs univerzális jelentése. Bizonyos nyelveken szabadságharcost jelent.“

És ha azt hisszük, hogy ezt már nem lehet fokozni, tévedünk. A BBC válasza ezzel zárul:

„Nem vagyunk egyedül azzal, hogy nem hívjuk őket terroristáknak“

Tényleg nem. Itt van például az MTI, a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Nemzet, az InfoRádió, a Klubrádió, a Hírszerző, és a többtucat MTI-replika oldal. Plussz a Figyelő, a HVG, a Napi, a VG, és az összes TV csatorna. És ez csak a BBC magyar nyelvű öngyarmatosító szolgáinak erősen szűkítet listája. (A hazai breaking news-okban még szerepeltek terroristák, aztán egyre inkább elmaradoztak. Mára leginkább merénylőkké váltak, az általuk hirdetett vallás megnevezése nélkül.)

Ha most sem tűnik fel semmi a hazai médiában, akkor sem fog, ha majd az angol kommunista párt fog jobbról tiltakozni a BBC szerkesztési gyakorlata ellen. Már csak azért sem, mert arról sem fog beszámolni a BBC, így aztán nem is hír – ugye kedves szípídzsé menedzser?

Ha az újságírás minimumát elsajátítanák a fönt szereplők (a.m. forráskritika), akkor visszaírnák a BBC anyagokba a terrorista szót. De ezzel nem lennénk kisegítve, ugyanis a BBC hírei tendenciózusak, az általuk vallott értékeknek ellentmondó híreket egyszerűen kiszerkesztik, rendkívül sajátos kontextusban képesek tálalni a világ eseményeit. Ezért mondom, el kell felejteni az Al-Beebet.

ukridge

Egy példa
A terrorizmusról szóló terroristákat nélkülöző cikkek közül ezt választottam ki példának. A cikk arról szól, hogy az Indiai Moszlim Tanács úgy döntött, hogy nem temetik el a terroristákat, mivel meggyalázták az iszlám tanításait. Ibrahim Tai nyilatkozatában konzekvensen terroristákról beszél.

A cikk címe ehhez képest: Moszlimok megtagadják a fegyveresek eltemetését. A szerző végig fegyveresekről beszél.

 Látható, hogy az Al-Beeb még a moszlimoknál is jobban tudja, mi sérti meg a moszlimokat. Én csak azt kérdezném halkan Vince Mátyástól, hogy nekünk mi közünk van ehhez?